UtazásMánia

Provence

Hírek, érdekességek

Saját élmények

Mások élményei

Utazásos honlapok

Hamster spéci témái

Dél-Afrika

Kanada

Marokkó

Szíria, Libanon

Egzotikus tájak

Kína 2003

Jordánia, Szíria, Libanon 2004

Baltikum és Skandinávia

Mont Blanc 2004

Umbria

Egyiptom 2005

Törökország 2004

Párizs

Szentföld 2007

Baltikum 2007

Közép-Spanyolország 2007

Balajti József

Provence

Provence - már maga a szó is sejtelmes, rejtélyes. Valahogy jó ismételgetni. Vannak tájak, amelyekről az ember már megismerésük előtt is álmodozik. Napjainkban újra divatba jött Provence - az ottani "vidéki" élet, a provence-i konyha és lakáskultúra. A fő vonzerőt, a műemlékek mellett, a kellemes éghajlat adja, továbbá a szőlőskertek, az olaj- és ciprusligetek vad- és nemesített virágokkal, fűszernövényekkel, levendulamezőkkel. A házak többsége masszív helyi kőből épült, színük többnyire lágy okker. Az útikönyvek szerint Franciaország egyik tájegysége. Nekünk annál több volt.

Bájos, műemlékekben gazdag városok, kedves, vendégszerető emberek. Régi vágyunk volt, mégis mindig máshova vezetett utunk. Az Utazási Kiállításon találkoztunk a Korzika Holidays Francia-Magyar Utazási Irodával, melynek ajánlata, egyből levett lábunkról. Utazás repülőgéppel, Franciaországban autóbusszal, Provence legszebb városai pl. Avignon, Orange, Nimes,  Arles, Aix-en-Provence, stb. Hat nap, négy nap szabadság. Városok, várak, paloták, templomok, kolostorok és a provence-i ízek és a finom borok. A döntés rögtön megszületett. Ez a mi utunk, ide el kell mennünk.

Utazásunkat Pozsonyból indították a Skyeurope gépével, ahová az Iroda kiszállította az utasokat. Ez történt a hazafelé vezető úton is.

Ennyi bemelegítés után nézzük az élményeket.

Repülőgépünk május 10-én, fél tizenkettőkor leszállt a Cote d'Azur "fővárosában" Nice-ben, olaszos nevén Nizza-ban. A repülőtér szinte a városban van, a főépület biztosan. A kifutópályák a tengerre települtek. Egyéni turistáknak is tökéletes helyen van. A 23-as busz végig megy a városon és a vonaljegy 1.30 EUR, ha 10-es tömbbe vesszük, akkor csak 1 EUR/db. Gyönyörű napsütés, tényleges azúrkék tenger, és már elég sok napozó. Több mint fél nap a miénk, kiáltottuk, hiszen egy éjszakát itt aludtunk és csak másnap folytattuk utunkat. A Nap csak 9-kor nyugodott, így sokáig világos volt. Az eredeti menetrend szerint csak délután három óra körül érkeztünk volna meg, de szerencsére a gép indulását előbbre hozták.

A szállodánk a belvárosban volt, tehát gyalogosan megnézhettünk mindent. Mi az önkéntes felfedés lehetőségét választottuk. Hirtelen időmilliomosnak éreztük magunkat. A szállodában kaptunk térképet és irány Nizza. Mint a legtöbb kíváncsi ember, mi is a tengerpartra igyekeztünk. A tengerparti pálmafás sétány, a Promenade des Anglais a maga végtelen forgalmával lenyűgöző volt. Az emberek sétáltak a tengerparton, vagy kiültek a padokra beszélgetni, újságot olvasni. A kavicsos tengerparton elég sokan napoztak ezen a tavaszi napon. Azonban jó tudni, hogy az igazi nizzai nyaralásoknak még nincs száz éves múltja. Az angol és orosz arisztokrácia kifejezetten a telet kedvelte. Mások nem nagyon jöttek olyan sokan és sok pénzzel, hogy a szállodák foglalkozzanak velük. Az első világháború hozott változást. 1928-ban úgy döntöttek a szállodások, hogy nyáron is nyitva hagyják a szállodákat. Később a párizsi vasút, majd a repülőtér beindulásának köszönhetően a kevésbé gazdag rétegek is megindultak Nizzába.

Miután kisétáltuk magunkat irány az óváros, ahol a virágpiac, néhány régi épület varázsolja el a látogatót. Az Opera látványa nem ragadta meg képzeletünket. Az épület hátsó része az óvároshoz csatlakozik. Még elszaladtunk a kikötőbe, ahonnan el lehet jutni pl. Korzikára is.

A hely szellemét tükrözik az árak is. Szinte minden drágább, mint beljebb az országban. Bár ha a látogató nem sajnál egy kicsit keresgélni, akkor a grillcsirke kerülhet 5 EUR-ba is a szupermarketek 12 EUR-ós árával szemben. Közben este lett és eltelt az első napunk Cote d'Azur-on.

Következő napon elindultunk Provence felé. De csak felé, mert közben megálltunk Cannes-ban, a híres és elegáns üdülővárosban, ahol évente, májusban, rendezik a világhírű filmfesztivált. Az előkészületekbe bele is botlottunk, hiszen néhány nap múlva kezdődött a nagy esemény. Megnéztük a Fesztiválpalotát és a hírességek kézlenyomatait, azután irány az óváros. Itt látható néhány említésre méltó műemlék, mint pl. a Notre Dame d'Esperance, a XVI. században épült gótikus templom, a városfal kevés maradványa a Suquet toronnyal. A torony mellett láthatunk egy kis régészeti múzeumot.

De most már tényleg irány Provence!

Első városunk Aix-en-Provence. a valaha önálló Provence fővárosa.
A neve is jelzi, hogy ez az Aix, Provence-ban található. Platánok és a szebbnél szebb díszkutak, gondosan őrzött, szépen megmaradt régi paloták városa. Sajnos a platánokat valamilyen betegség megtámadta, így azokat nagyon visszavágták. De még így is lenyügözőek. Kiemelkedő kulturális, és egyházi központ. Itt rendezik évente a rangos Aix-en Provence-i Zenei Fesztivált. Emlékezetes látnivalói: a katedrális, mely három építészeti korszakot ölel magába, az óratorony, amely a városházához csatlakozik.

A esti órákban érkezünk meg Avignonba, a pápák egykori székhelyére. A városközponttól 9 km-re, egy Novotelben (Novotel Nord) volt a szállásunk. Útközben már távolról láttuk a Pápák Palotáját, így nagyon vártuk a következő napot, hogy közelről láthassuk ezt a robosztus csodát.

Reggel érkeztünk Avignonba, és a városfal mellett, a híres híd mellett található egy autóbusz parkoló. Innen gyalogszerrel könnyen bejárható a város. Avignon az egyik legtöbb látogatót vonzó város Franciaországban.
Leghíresebb műemlékei, a Pápák Palotája (Les Palais des Papas), és az Avignoni híd (Le Pont Saint Bénezet) az Unesco világörökség része.

A Pápák Palotája a Palota téren található, szomszédságában a Katedrális és a Kis Palota található. Szemben éttermek sokasága várja az éhező turistákat.  Minden év júliusában tartják az Avignoni Fesztivált, így a palota udvarán felállított színpad egy kicsit zavaró.

A Palota a nyugati kereszténység szimbóluma volt a XIV. században. Építését 1335-ben kezdték el és közel húsz év alatt, két pápa (XII. Benedek és VI. Kelemen) uralkodása alatt fejezték be.

A Pápák Palotája a legnagyobb gótikus palota Európában. 15000m? az alapterülete, ami négy gótikus katedrális alapterületének felel meg. A látogatók 20 terembe juthatnak be. Különösen érdekesek a pápák magánlakosztályai és a freskók, melyeket az itáliai Matteo Giovanetti készített. Néhány teremben tilos volt fényképezni és videózni.

A híd, (1177-1188), amelyről dal is született, a "Sur le Pont d'Avignon, on y danse, on y danse, sur le pont d'Avignon, on y danse tous en rond..."a Rhone folyón található. Majdnem azt írtam, hogy a folyón ível át, de nem, mert csak 4 boltív maradt meg. Hivatalos neve Sent Bénezet híd volt az első híd a Rhone folyón, amely összekötötte a Földközi tengert Lyon városával. Ezek a fő látnivalók, de érdemes sétát tenni a városfalakon belül, megcsodálni néhány régi templomot, magunkba szívni a város levegőjét. Feltétlenül be kell menni a városba este is és gyönyörködni a kivilágított műemlékekben.

Délután, "pihenésképen", úgy határozott a társaság, hogy látogassuk meg a 21 kilométerre levő Tarascon városát. Tarascon - impozáns várerőd közvetlenül a Rhone felett és csodaszép templom. 1291. megkezdett és a XV. században René király által befejezett várában szép gót termek láthatók. A Szt. Mártáról elnevezett XV. századi templommal, amelyet Szt. Márta sírja, egy szép román kapu, II. Lajos provence-i herceg mauzóleuma díszit. E két műemlék megtekintésére volt időnk. Ennek is nagyon örültünk, hiszen ez a város nem szerepelt a hivatalos programban. Az Iroda rendkívül rugalmasan kezelte kívánságainkat.

Az idő szalad. A következő napi programunk: Orange - Pont du Gard és ismét egy kívánságműsor, Chateauneuf-du Pape. Ez a helység a Rhone völgyében található, ahol a borkultúra igen magas fokú. Itt meglátogattuk a "Les Brottiers" pincészetet.

A kirándulás első állomása Orange, a világ egyik legjelentősebb római kori műemlékeinek városa. Ez a város Provence északi kapuja. Itt látható a legépebben maradt antik színház és egy diadalkapu Kr.e. 49-ből. Az antik színháznál bosszúság ért minket. A színház teljes színpadát felállványozták. Itt látható az, amiért a legtöbb turista felkeresi a várost. A 3 és félméteres Augustus szobor és néhány antik oszlop. De legalább a pénztárnál szóltak volna, hogy mire számíthatunk. A helyet a rómaiak virágzó várossá építették. E tündöklő korszak emléke az antik római színház. Csalóka építmény, ugyanis a város felől csak egy több emelet magasságú, alig díszített fal látszik, amely mögött viszont hatalmas színházi nézőtér, mely dombra épült és színpad szolgálja ma is eredeti célját. A színház lábánál vidám forgatag - a piac.

Továbbutaztunk a Pont Du Gard-hoz, a több mint kétezer éves, háromszintes, római völgyhídhoz, mely a közeli hegyekből érkező ivóvíz vezetésére szolgált. Ez szintén a Világörökség része. A látványa lenyűgöző. Csak a napsütés hiányzott. Ne legyünk elégedetlenek, így is csodálatos volt. Az első szintjén végig lehet sétálni.

Elérkeztünk utunk utolsó teljes napjához. A mai penzum sem volt kevés: Nimes, Arles, St. Rémy de Provence és Ls Baux de Provence.

Nimes-ben a legszebb római emlékeket látogattuk meg, az amfiteatrumot, a Maison Carrée-t (Négyszögletes Ház) és a Nagy tornyot, a Tour Magne-t. Nimes közepén találjuk a Kr. e. utolsó években épült amfiteátrumot. Úgy tartják Nimes-ben, hogy a világ ismert 70 római kori arénája között nagyságát tekintve ez a huszadik, de a legépebb. Ma is használják, bikaviadalokat rendeznek benne. A Maison Carrée egy görögös külsejű római templom. A környékén, régebben, ásatásokat folytattak és nagyon szép mozaikokat tártak fel. Augusztus császár idején emelték, jelenleg múzeum és filmvetítéseken mutatják be múltját. Innen gyalog folytattuk utunkat a Tour Magne, a Nagy torony felé. Útközben megálltunk a Dianna templománál, ami valószínűleg az itteni thermákhoz, fürdőkhöz tartozott.

A Tour Magne az amfiteátrummal egyidős, de a régészek nem tudták eldönteni, hogy síremléknek vagy győzelmi emléknek épült. 140 lépcsőfokot megmászva szép kilátásban volt részünk. Érdemes volt megnéznünk a katedrálist (Notre-Dame és St. Castor), melyet 1096-ban kezdtek építeni. Vasárnap volt, így megfigyelhettük a polgári családok viselkedését a szentmise után.

Mindezek után irány Arles, ami Camargue szélén fekszik. Itt is sok római emlék látható. Az ókorban fontos település volt. A középkorban Provance fővárosa, az arles-i királyság központja volt. Itt is van amfiteátrum, amit ma itt is bikaviadal helyszínéül használnak. Innen elsétáltunk a római színházhoz, amit csak kívülről néztünk meg, mert az ülőhelyeket teljesen felújították és ez elég illúzióromboló volt. Viszont a Saint Trophime templom és a Saint Trophime kolostor kerengője gyönyörű volt. Rómaiak jelenlétét bizonyította az Alyscamps sírkert, római sírokkal. Az elnevezés az eliziumi mezőket jelenti. A sírkert végén áll a XII század hatvanas éveitől átépített Saint Honorat templom tornya a legszebb román stílusú harangtorony egész Provence-ban.

St. Remy de Provence-ban meglátogattuk a Saint Paul de Mausole kolostort, melyet a XIX században elmegyógyintézetté alakítottak át. Híres lakója volt Van Gogh, akinek megnéztük a szobáját. A kolostor felé vezető út mindkét oldalán Van Gogh festmények reprodukciói, és rövid ismertetésük vezeti a látogatókat. Körutunk utolsó állomása Les Baux de Provence műemlék település volt. Kevesen tudják, de innen származik a bauxit elnevezése. Ma már nem bányásszák, volt afrikai francia gyarmatról hozzák be.

Lassan véget ér ez a nap is. Hazafelé egy esti sétát teszünk még Avignonba, mi még egy búcsúvacsorát is elfogyasztottunk az ódon falak között. Még egyszer megnéztük a kivilágított várost. Másnap irány Nizza és délután elindultunk repülőnkkel Pozsonyba, majd onnan busszal haza. Utunk felejthetetlen volt. Még maradtunk volna.

Balajti József

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételeivel

A lap tetejére

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételei