UtazásMánia

Baltikum - Skandinávia 2004

Hírek, érdekességek

Saját élmények

Mások élményei

Utazásos honlapok

Hamster spéci témái

Dél-Afrika

Kanada

Marokkó

Szíria, Libanon

Egzotikus tájak

Kína 2003

Jordánia, Szíria, Libanon 2004

Baltikum és Skandinávia

Mont Blanc 2004

Umbria

Egyiptom 2005

Törökország 2004

Párizs

Szentföld 2007

Baltikum 2007

Közép-Spanyolország 2007

7908 km

Baltikumban és Skandináviában

A 2004. évi tervünk az volt a nejemmel, hogy Európa térképén a számunkra még fehér foltnak számító Baltikumban és Skandináviában teszünk egy nagy kört a lakókocsinkkal, így kiszínezve a palettát...

A tervezett és bejárt útvonalunk a következő volt:

H-SK-PL-LT-LV-EST-FIN-S-N-S-DK-D-CZ-SK-H

Vagyis: Magyarország-Szlovákia-Lengyelország-Litvánia-Lettország-Észtország-Finnország-Svédország-Norvégia-Svédország-Dánia-Németország-Csehország-Szlovákia-Magyarország

Városok szerint (a megtekintett városok, vagy látnivalók vastagon írva):

Budapest - Besztercebánya - Krakkó - Varsó - Vilnius - Trakai (a városka és a Vár)- Riga -Tallinn - Helsinki - Tampere - Jyväskylä - Pyhäjärvi (harangkiállítás)- Oulu - Kemi - Karunki (zúgó a finn-svéd határfolyón) - Rovaniemi (É-sarkkör, Mikulás) - Pello - Kiruna - Narvik - Trondheim - Oslo - Hunebostrand - Smögen - Göteborg - Koppenhága - Hamburg - Berlin - Drezda - Prága - Pozsony - Budapest

Igazán nem vagyunk kezdő utazók, hiszen eddig Ausztrália kivételével, minden földrészen sikerült megfordulnunk. A volt Szovjetunió egykori 'tagállamaiba' sajnos eddig még nem sikerült eljutnunk. Ezért a tervezett utazást illetően, most mégis erős bizonytalanság élt bennünk.

Természetesen, eddig mindenhová igyekeztünk felkészülten elutazni, tehát már jóval az utazások előtt bújtam a könyveket, nézegettem a térképeket, gyűjtöttem az információkat. Most azonban egy komoly technikai problémánk adódott: a Balti államokról sehol nem találtam útikönyvet! Végül megtudtam, hogy hazánkban egyszerűen nem is létezik ilyen! (Azóta hallottam, hogy hamarosan megjelennek a hiánypótló könyvek!) Végül kénytelen voltam a Szovjetunió c. 1970-es Panoráma útikönyvet megvásárolni egy antikváriumban...

Ebből aztán sok-sok, igazán fontos és rendkívül hasznos információt sikerült megtudnom. Legelőször is azt, hogy ez már a 2. kiadás, melyet "Lenin születésének 100. évfordulójának tiszteletére" adtak ki. Továbbá, hogy ez az első kiadás - amelyet "a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére" adtak ki - javított változata! Ki gondolta volna?! Ez tényleg nagyszerű!

További figyelemre méltó és egy utazáshoz elengedhetetlenül fontos adatokhoz lehet jutni e könyvből, pl.:

1. Észtországról: "...mezőgazdasága pedig az egy főre jutó tej, hús és tojás tekintetében első helyen áll a szovjetköztársaságok között..."

2. Lettországról: "...húsz évvel a háború után termelése az 1940. évinek már a tízszerese volt...."

3. Litvániáról: "...Vilniusban működik a Baltikum legnagyobb műanyagkombinátja..." stb. stb. stb...

Hát csoda, hogy nagyon izgatottak voltunk az út előtt? Olthatatlan vágy élt bennünk, hogy megtudjuk, ill. személyesen megtapasztaljuk: azóta vajon, 'hányszorosára emelkedhetett az acélgyártás volumenének az összessége a coclista brigádok munkaversenyének fényében'?

Megérkezvén a Baltikumba, hiába is böngészgettük a könyv térképeit és a leírásokat, sehogy nem leltünk rá pl. a "Lenin v. Komszomol ulicákra", de még a Lenin szobrokra sem, pedig térkép alapján elég jól tájékozódom! ;-)

Szerencsére sikerült beszereznem egy lett kiadású (angol, német, orosz és a 3 balti állam nyelvén kiadott) friss autótérképet. Ez hasznosnak bizonyult!

Így vágtunk neki az ismeretlennek!

Előrebocsátom: a három Balti állam, nagyon-nagyon kellemes meglepetést okozott! Ezt komolyan mondom!

Az út előtt azt feltételeztük, hogy minden szürke és ’lepusztult’ lesz, hála a ’Nagy Testvér’ hosszantartó, odaadó és önzetlen segítségének…

De ezek a kis népek, az általuk csak 'szovjet megszállásnak' nevezett 60 éves időszaknak, még a nyomait is eltüntették. Csupán néhány emléktábla és a már nem működő, túlméretezett nagyvállalatok emlékeztetnek erre a szomorú történelmi időszakra. Gőzerővel építenek mindenütt és nagy műgonddal renoválják a történelmi emlékeket (a viharos történelemnek köszönhetően, műemlék van bőven!), az óvárosok kis utcáit is tervszerűen, szépen helyreállítják. Csoda, hogy mindhárom főváros gyönyörű!?

A sajnos csak néhány napos, tehát felületes a benyomásunk, de az utcakép szerint, gazdaságilag egy kicsit sincsenek tőlünk elmaradva, sőt! A házaik, utcáik szépek, tiszták, rendezettek, a kocsipark jobb a miénknél! (Jellemző, hogy a nemrég még szinte egyeduralkodó Ladából is csupán 8-10 db láttam a 3 országban összesen, Trabant, Wartburg pedig sosem volt...) A városokban az utca embere jól öltözött, a nők nagyon szépek, csinosak, ápoltak. (Még a régi szovjet turistacsoportokból megismert, papagájszerű sminkkel díszített, 3-4 aranyfogú öntudatos 'bárisnyákat' pedig egyáltalán nem láttunk!)

A nagy számban 'megörökölt' orosz nemzetiségűek csodálatos szépségű ortodox templomai is felújítva állnak a hívők rendelkezésére. Élénk vallási életet élhet (és él is a lehetőséggel!) az egykori többségből itt ragadt orosz kisebbség. Szerencsére, két alkalommal is sikerült pravoszláv szertartást végignézni, mondhatjuk, igazán óriási élmény volt!

Az óvárosok tele vannak külföldi turistákkal, tisztaság, rendezettség szinte mindenütt. Az éttermekben, kávézókban, üzletekben pezseg az élet, minden kapható. A személyzet kedves, készséges. Gyakorta középkori ruhákban szolgálnak fel az éttermekben. Az áraik is kb. hasonlóak a hazaihoz. A Balti fővárosokban a látogató érzése tökéletesen olyan, mintha egy 'nyugati' városban sétálna...

Az üzemanyag jóval olcsóbb, mint nálunk. (Én dízeles vagyok, a gázolaj literje kb. 150-160 Ft, a benzin arányosan egy kicsit drágább.) Ami viszont sokkal drágább, mint itthon, az a nagyvárosi parkolás. Több zóna működik, hasonló rendszerben, mint Budapesten. Pl. Tallinnban a belvárosban (mindenütt az óváros a legdrágább hely) egy óra kb. 7-800 Ft! Javaslom a tömegközlekedés, vagy a parkolóházak igénybevételét. Egy-két ezresért biztonságban tudható az autónk, és a parkolójegy lejártához sem vagyunk kötve. A parkolóházakban is elfogadják a szokásos bank-kártyákat. (Mastercard-VISA)

Ha valaki kempingezni szeretne, az viszont számítson arra, hogy errefelé a megszokottnál sokkal kevesebb a kiépített táborhely!

Litvánia fővárosában - a szépséges Vilniusban - egyáltalán nincs kemping, ezért éjjel vissza kellett autóznunk Trakai-ba (kb. 20 km), ám ott egy nagyon szép, jól ellátott, tó melletti táborhely várt minket.

Rigában (Lettország) csak egy kicsi kemping van, de a fővárostól kb. félórányira, Jürmalában található egy jó színvonalú, szép, tenger melletti nemzetközi kemping.

Észtországban közvetlenül Tallinn előtt, egy motel mellett találtunk kempinget. Itt csak néhány (finn, német, holland) lakóautó és lakókocsi állt a bérelhető faházak mellett...

A litvánok kedvenc kirándulóhelye a méltán híres Trakai és környéke. Óvárosa a gyönyörű, színes fa lakóházaival, kanyargós utcáival, a csónakázásra és vitorlázásra alkalmas tavaival, tóparti korzójával, éttermeivel és legfőképpen a teljesen helyreállított várával, messze földről vonzza a látogatókat. Rendszeresen rendeznek zenei és folklór fesztiválokat, vízi sportversenyeket. Kitűnő éttermek, presszók, sörözők teraszáról nagyszerű rálátás nyílik a tó közepén álló vöröstéglás várra. A szigetre egy szép fahídon - romantikusoknak bérelhető csónakkal, vízibiciklivel - lehet eljutni.

Az új házasok gyakran valóságos csúcsforgalmat okoznak az elegáns, feldíszített autócsodáikkal (hatalmas amerikai limuzinok és Mercedesek) és népes csapatukkal, ugyanis szokás errefelé, hogy az esküvői fotók a középkori Trakai-vár előtt készülnek.

Riga óvárosán is láthatjuk a rendkívül változatos történelem nyomait. A szép főváros épületei magán viselik a svéd, német, orosz kultúra hatásait. A szépszámú turistát festők, utcai mutatványosok, zenészek szórakoztatják. Nagyon szép kézműves ajándékokat kínálnak az üzletek, pavilonok.

Mi magyarok a finnekkel és az észtekkel is rokon nemzet vagyunk. A földrajzi közelségnek is köszönhető, hogy Tallinn-ban rengeteg a finn. Nem csak ('alkohol bevásárló') turistaként, hanem befektetőként is jelentős az arányuk Észtországban. Egyébként a gazdasági mutatók szerint Észtország a legfejlettebb a három, hasonló sorsú balti állam közül.

Tallinnból Helsinkibe a komppal 2 és 1 óra a menetidő. Több társaság indítja hajóit (Silja Line, Tallink, Eckerö Line. Az utasok 90%-a (a rengeteg itallal fölpakolt) finn! Elvégre egész Skandináviában méregdrága az alkohol. (Pl. egy üveg sör kb. 4-800 Ft az üzletekben!!!)

Elég sűrű a hajóforgalom, ezért a nyári csúcs ellenére, többnyire még aznapra is lehet jegyet venni! Viszont a jegy a lakókocsis szerelvényeknek érthetetlenül drága! Egy út 3.690 EEK (észt korona) = 240 EUR = 60.000 HUF volt! Ennél még lakóautóval is olcsóbb, és a személyautó+2 fővel is 100 EUR alatt van.

Ráadásul utolsóként, és egy erősen emelkedő rámpán kellett feltolatnunk a hajóra, a nagy turistabuszok közé. (Aki ismeri a lakókocsik kikapcsolhatatlan ’ráfutófék’ rendszerét, az megérti, miért sajnáltam szegény Mondeo-m kuplungját!)

Viszont 'kárpótlásul' Helsinkiben már mi hagyhattuk el elsőként és a legkényelmesebben a hajót! ;-)

Helsinkiben véletlenül találtunk rá – pedig itt aztán végképp nem kerestük(!) – az út egyetlen Lenin emlékére: egy dombormű emlékeztette az utókort egy helsinkiben tartott szocdem kongresszusra, amelyen maga Iljics is részt vett!

Szerencsére Lenin nem maradt itt tartósan és talán ennek is köszönhető, hogy Finnország és a többi skandináv állam a nyugalom, a béke, a tolerancia és a jólét szigete... Látszik rajtuk, hogy elég régóta jól élnek...

Érdekes jelenség, hogy Finnországban a lakókocsisok és lakóautósok mosolyogva integetnek az úton szembejövő kempingező társaiknak. Ezt illik viszonozni! (Később Svédországban, alig győztem leszokni erről!)

Nem gondoltuk volna azt sem, hogy ilyen gyönyörű a finn táj! Térképen egy nagy, zölddel jelzett síkság, rengeteg zegzugos világoskék folt - vagyis kb. 90.000 tó! A valóságban kevés autópálya és sok országút nyugodt emberekkel, véget nem érő erdőkkel, és itt-ott ’szinte a semmiben’ buszmegállók, postaládák. Sok esetben csak helységnév-táblával jelölt szakaszok, egy-egy benzinkúttal, kereszteződéssel, fogadóval, étteremmel, de házak sehol! Kíváncsiak voltunk, ezért néha letértünk az útról és a buszmegállóknál bementünk az erdőbe. Ott találtuk meg a 'falut', vagyis inkább csak néhány hangulatos, szép színes házat az erdőben. Úgy kell elképzelni, mint nálunk az Alföldön a tanyavilágot, csak a mi végeláthatatlan síkságunk helyett, itt sűrű erdő van. És tó, tó és tó csillog mindenütt! Az út szélén – még a sarkkörön túl is! - fantasztikus, színpompás vadvirágok bűvöltek el minket! Meseszép a táj!

Helsinkiből a Botteni öböl észak-keleti partján lévő nagyvárosba, Ouluba mentünk. Pontosabban a kb. 25 km-re északabbra fekvő folyóparti Ii (igen, csupán két 'i' betűből áll a helység neve!) kis családi kempingjében találtunk szabad helyet, mert Ouluban kemping találkozóra készültek és nem volt helyük. A recepción készséggel segítettek, telefonon kerestek nekem táborhelyet a környéken.

Oulu igen kellemes, csendes, virágos, nyugodt kikötő és iparváros.

A látszólagos ellentmondás is skandináv sajátosság: az említett 'iparszerű' tevékenységek olyannyira szolidan, szeparáltan folynak, hogy szinte észrevehetetlenek. Ez a város is nagyon jól élhető, emberi!

Szépek, színesek a házak egész Skandináviában. Többnyire a bordó dominál, de a sárga és a zöld is előfordul néha. Az ablakok keretei és a ház körvonalai viszont, egyöntetűen fehérre vannak festve. A népi építészet remekeit kívül-belül megcsodálhattuk az Oulu-i falumúzeumban. Egy szigeten terül el, ahol a finn népi építészet, a finnek életének szinte teljes keresztmetszetét bemutatják. Láttuk a hihetetlen szegénység jeleit, a finn halászok, favágók nehéz életét ábrázoló tárgyi emlékeket.

Láttunk 'igazi' többszáz éves szaunákat - amelyek nem olyan elegánsak, mint amelyeket manapság láthatunk.

Az Északi-sarkkört Finnországban a 'Télapó városában' értük el, Rovaniemiben. A 66° 32' 35" feliratú vonal, a város északi részén található, a Télapó kultusznak hódoló ajándéküzletek, éttermek között.

Néhány 'kötelező' fotó után - most már tartósan a sarkkörön túl - irány Svédország!

És ekkor végre majdnem szó szerint ’belebotlottunk' az első, már réges-régen várt rénszarvasba! Bár errefelé - Finnország északi részén - útburkolati jelként, még az úttestre felfestve is jelzik a szarvas-veszélyt - eddig csak a 'Télapó szarvasait' láttuk, egy karám mögött Rovaniemiben. 'Szabadon' még nem találkoztunk eggyel sem.

Már sopánkodtunk, hogy végül így kell elhagynunk Finnországot, amikor a kihalt országúton egy kanyar után, az út közepén, egy 'igazi' hófehér(!) rénszarvas állt előttünk! Állítólag szerencsét hoz e ritka, fehér rénszarvas. A gyönyörű állat is meglepődhetett rajtunk, mert egy ideig a legteljesebb nyugalomban állt az út közepén!

A kocsiból ki sem szállva, a ’jobbik’ digitális fényképezőgépemmel próbáltam lefényképezni. Sajnos elkapkodtam, nem állítottam be a gépet, ezért ezek a felvételek rosszul sikerültek. Szerencsére a régi 'egyszerű,' fix-objektíves gépem - mint már oly sokszor - ismét kisegített: végül csak az ezzel készített képek lettek értékelhető minőségűek, a közben kecsesen tovasuhanó fehér rénszarvasról.

Svédország északi részének egyik legfontosabb turista látványossága az Abisko Nemzeti Park. Nagy hegyek, szép, de nagyon hideg vizű tó, számtalan vízesés, alacsony, zuzmóval borított fák, bokrok...5 Celsius fok csúcshőmérséklet és rengeteg eső – legalábbis, mi ilyen rossz időt fogtunk ki. A jól jelzett turistautak mentén, minduntalan nagyszerű fotótémákba botlik az utazó: nálunk ismeretlen növények, csodás vízesések, rémisztően gyönyörű, érintetlen vad táj és távoli hófoltok - túl a nyár közepén. Felejthetetlen!

A sarkkörtől kb. 300 km-rel északabbra egy magaslaton található az egyik legfontosabb, személyzet nélküli, jelképes svéd-norvég határállomás... (egyébként Tallinn-ban a kikötőben láttam utoljára a határon egyenruhást, legközelebb már csak visszafelé jövet, a német-cseh határon, Zinnwaldnál…)

Hihetetlenül vadregényes az északi táj! Az óriási kopár sziklákon, szerte-széjjel, sokszor szinte lehetetlen helyeken állnak, az errefelé szürke és bordó színű faházak. Ezeket csak gyalog lehet megközelíteni, a tulajdonosok egy-egy közeli parkolóhelyen állítják le a kocsijukat.

Norvégia partvidéke a legjobban szabdalt partvidék a világon. Megszámlálhatatlan a szerteágazó fjordok, öblök száma, amelyek ezt a keskeny országot néha szinte kettévágják: van olyan hely Norvégiában, ahol az ország szárazföldi része csupán 6 km széles!

Egy érdekesség: Az E6-os É-D országút egy helyen egyszerűen megszűnik (vagyis 'belemegy' a fjordba!) és csak egy 25 perces kompút után folytatódik! A gyalogos, a kamionos, a menetrendszerű busz, az áruszállító furgon, tehát mindenki kénytelen megvárni a menetrendszerű hajót... (Elképzeltem, milyen is lenne itt egy autós üldözés?) ;-)

Megcsodálhattunk egy furcsaságot is: sok ház tetején(!) van 30-40 cm-es földréteg, melyből fű nő - a hőszigetelés szempontjából ez egy régi, jól bevált, kitűnő megoldás.

A fjordok szépségével nem vetekszik semmi! A hegyek ugyan nem olyan magasak, mint Svájcban, ám ne feledjük, itt közvetlenül a vízből emelkednek ki, tehát a 0 méteres tengerszint feletti magasságból. A hatás drámai! Szédítő magasságban ívelnek át a mi budapesti Erzsébet-hidunkra hasonlító hidak, alattunk játékszernek látszó fehér tengerjáró hajók úsznak a zöldes-kék vízen, a csipkés-sziklás parton állnak az apró, színes házak, fölöttük hófoltos bércek... és az a kristálytiszta levegő!

Oslo – legalábbis gyalogosan bejárva - nem különösen szép város, ám a környéke igen! Az Oslo-fjordon célszerű egy hajókirándulásra befizetni, mert hajóról nézve a hegyekkel övezett főváros, már sokkal szebb képet mutat...

Svédország délnyugati részén, feltétlen érdemes kitérni a Sotenäs félszigethez! Mi a szépséges, csöndes kis Hunnebostrand városkában kempingeztünk, majd felkerestük a félsziget gyöngyszemét: Smögen városát.

Egyedülálló látványossága a deszkapallós kikötői sétány a rengeteg jachttal, a máshol nem látható rózsaszín és vörös színben tündöklő, gömbölyű szikla-labirintus, a távol suhanó vitorlások, a kikötőben ringatózó hajók... Felejthetetlen volt!

Dél felé továbbhaladva, izgalommal vártuk a 2000-ben átadott mérnöki csodán, a kb. 16 km-es Öresund ’híd-alagúton’ való átkelést Dániába. Malmő mellett még híd a tenger fölött (alattunk tengerjáró hajók), majd befut a föld alá, és csak Koppenhágában bukkan föl ismét a föld alól. Óriási élmény! Útdíj (lakókocsival!) kb. 15.000 Ft egy útra. Itt is fizethetünk kártyával.

Koppenhágától északra találtunk kitűnő kempinget, ahonnan a hipermodern helyi vasúttal utaztunk be – átszállással – dán főváros kellős közepébe. Kettőnknek az egynapos érvényességű, oda-vissza útra szóló jegy kb. 3000 Ft–ba került. Koppenhága egy kicsit emlékeztetett Amsterdamra. Itt ugyan kevesebb a csatorna, de hasonló széles, lapos hajókkal is be lehet járni a város egy részét.

Németországban a híresen precíz, kimért rendőrökkel volt egy kis kalandunk:

Egy kamiont kb. 100-zal kezdtem előzni, de 'nem akartam a nagyon lendületes forgalom ritmusát sokáig megtörni', így kissé gyorsítottam... A sikeres előzés után a mögöttem lévő autó - akinek az elhaladását akartam pont segíteni - megelőzött és rémületemre, kék fényekkel, hátsó ablakában piros villogó felirattal, követésre utasított a legközelebbi parkolóba. Már sejtettem, hogy ennek jó vége nem lesz! Ott közölték, hogy a lakókocsival, az egyébként megengedett 80 km/h helyett 120-szal mentem - egy alapos irat és lakókocsi alvázszám ellenőrzés után - megbüntetnek 20 Euróra.

Mondtam, hogy általában bankkártyát használok, ezért nincs euróm, csupán egy véletlenül el nem költött 20 koronásom maradt (ez kb. 600 Ft)...

A központtal történt hosszas rádiózgatás után, végül visszaadták a papírjaimat, de még felhívták a figyelmemet a sebességhatárok betartására, majd mosolyogva további jó utat kívánva, elengedtek!

Ez is egyfajta országimázs, nem?!

Mondanom sem kell, ettől kezdve (majdnem) teljesen szabályos közlekedő lettem - mondtam is nejemnek: "MOST EURÓPA VAGYOK..."

Gyorsan átkeltünk Németországon, legközelebb már Csehországban pihentünk meg.

Másnap végre, szerencsésen hazaértünk!

Benyomásaink, gyakorlati tapasztalataink - összevissza, összefoglalva:

Időjárás:

Az átlagosan 18-23 fokos júliusi hőmérséklet, errefelé kánikulának számít.

Valutaárfolyamok (2004. nyár):

Litvánia: 1 (Litas) LTL = kb. 0,30 EUR = kb. 75 HUF

Lettország: 1 (Lat) LVL = kb. 1,50 EUR = kb. 380 HUF

Észtország 1 (Korona) EEK = kb.15,60 EUR = kb. 16 HUF

• Skandináviában nincsenek ún. 'újgazdagok,' ismeretlen a 'kivagyiság' (Pl.: rengetegen húznak új Volvo-val 20-25 éves lakókocsit, vagy 15-20 éves 740-es Volvo-val vadonatújat... Mifelénk ilyen nincs!)
• Puritánok... Ez a királyi palotákon is látszik (Oslo, Koppenhága).
• Nem tapasztaltam türelmetlenséget, tolongást, agresszivitást... Ellenben készségesen segítettek és türelemmel viselték, ha későn kezdtem a helyes sávba átsorolni, végre felfedezvén egy táblán a keresett útirányt...
• Norvégiában többszáz(!) km-en át, 'illedelmesen' követték 60-80 km/ó sebességgel a lakókocsimat a keskeny, kanyargós úton...
• Az első türelmetlen, rámvillogó, az útról minket letolni akaró autóssal, Hamburg és Berlin között találkoztam az autópályán, szabályos előzés közben. (110-zel előztem egy 100-zal haladó kamiont...)
• A mögöttem villogóról utóbb kiderült, hogy 'PL' országjelű a kocsija! (Nejem csöndben meg is jegyezte: na, megérkeztünk!)
• Nem kellett végig az út során a figyelmem min. 50%-át a kátyúkra fordítanom...
• Nem tapostam kutyaszarba... (Nincs annyi kutya, mint itthon és a parkok bejáratánál ingyenes 'kutyagumi-zacskó' vételezhető egy alkalmatosságból)
• Mindenütt(!) volt ingyenes és tiszta WC, papírral, kézmosószerrel! A németeknél viszont már volt WC-s néni-bácsi - tányérral! Egy kicsit morgott, amikor nem kapott pénzt. (ugye, a hitelkártya!)
• Mindenütt(!) volt a rokkantaknak rámpa, vagy lift, mindenhová eljuthatnak kerekes kocsival - és élnek is a lehetőséggel szép számban! (Mintha ott több lenne a rokkant, de szerintem ugyanannyi mint errefelé, csak az ottaniak nincsenek a négy fal közé kényszerítve...)

Aki teheti, látogasson el arrafelé! Egy életre teli lesz élményekkel!

'SAZ BP'
(Sárdi A. Zoltán Budapest)

Az Északikörút képeinek albuma

SAZ további albumai

Vendégkönyv - Szívesen olvasgatok tetszés vagy akár nem tetszés nyilvánításokat! :))

A lap tetejére