Ilyen nevü szállodából három is található Aqabában, melyeket I, II illetve III számjelzéssel különböztetnek meg. A miénk a városközpontban található. A másik a tengerparton, a harmadik pedig a város szélén van. Nekünk ez tökéletesen megfelelt, mert nem akartunk egy egész napot itt eltölteni, hiszen programunk csak másnap folytatódott Szíriával. Ezért úgy döntöttünk, hogy taxival elmegyünk Petrába és esetleg visszafelé Wadi Rumba is. Már a repülőtéren odajött hozzám egy taxis és felajánlotta szolgálatait. Én ezt akkor elutasítottam, de később találkoztam vele a szállodában is. Alkuba kezdtünk és a már mások által is kialkudott 50 dollár/kocsi árban állapodtunk meg és egy 7 órai reggeli indulásban. Hárman indultunk el. A szállodában 1 USD " 0.7 JOD átváltást láttunk, végül nem itt, hanem Petrában, de ugyanennyiért váltottunk.

Alig több mint egy órás alvás és egy kellemes reggeli után, elindultunk. Taxisunk nagyon jó állapotú kocsival vitt, néha gyorsabban a kelleténél, ezért meg is büntették. Kilenc óra előtt megérkeztünk Petrába. Megállapodtunk, hogy 5 óra múlva vár minket a parkolóban. A belépő 11 JOD volt, ami egy napos tartózkodást engedélyezett a területen. Gyalog mentünk be a szurdokba és sétával fél óra alatt ott voltunk a Kincsesháznál. A gyalogút rendkívül kellemes és a változatos fényviszonyok külön elgyönyörködtetnek. A fotósoknak üzenem, hogy csak délelőtt éri nap ezt a gyönyörű épületet és eleve minden olyan részt, amelyik az út folyamán bal oldalon található, esetleg ez nyáron kitolódhat 1-2 órával. Eljutottunk egészen addig a lépcsősorig, amelyik a Kolostorhoz vezet fel, a fél utat meg is jártuk, de azután már visszafordultunk. Kellően elfáradtunk, hiszen az éjszakai alvás hiánya és a felébredő vágy, hogy elmenjünk Wadi Rumba, visszafordított minket. Visszafelé jövet jordán diákokkal találkoztunk, akik végtelenül kedvesek voltak hozzánk. Egész Jordániában csak kedves emberekkel találkoztunk. A taxisunk a megbeszélt helyen várt minket. Ekkor vetettem fel neki a Wadi Rumos kiruccanásunkat. Itt is megállapodtunk, hogy 20 USD-ért elvisz minket Wadi Rumba. Már maga az út is lenyűgöző volt a maga hihetetlen kősivatagi formáival. Ott felajánlotta, hogy ha még jobban be akarunk menni a sivatagba, ahová aszfaltozott út már nem vezet, mehetünk helyi dzsippel. Ez persze újabb kiadást (20 USD) de még nagyobb élményt jelentett. Addig mentünk, ahol a sziklákban több ezer éves sziklarajzok voltak. Utunk végeztével 5 óra tájban megérkeztünk Aqabába. Az egész napos kirándulásunk fejenként 30 USD-be és az Petrai belépőbe került. Még vacsora előtt egy kicsit megnéztük a kikötőt, strandot és néhány finom magokat áruló üzletet.

Következő napi programunk jordan busszal Damaszkusz felé vezetett, útközben három jordániai sivatagi kastélyt útbaejtve. A buszunk kifogástalan minőségű Mercedes busz volt. Ha a térképre nézünk, akkor a sivatagi kastélyok, Ammantól jobbra helyezkednek el, viszonylag közel 60-100 km.-re. Ezek a kastélyok a 8. szd. első felében épültek az Omayad dinasztia idején. Nem fedi mindegyik a mi fogalmaink szerinti kastély szót, de érdemes megnézni őket. Az első Al-Kharana volt, amelyik karavánszerájként működött. Minden harminezer tevelépés után kötelező volt karavánszerájt építeni, ahol az emberek és a tevék is szállást, és pihenési lehetőséget kaptak. Itt árucsere és üzletkötés is folyt. Természetesen a karavánszerájokból az imahely sem hiányozhatott. Nagyon impozáns épület, külsőre erődnek is tűnhet, de hát volt ilyen célja is. A következő Amra-ban volt. Ez a kastély a világörökség része, nagyon szép 8. századi freskókat láthatunk benne. Érdekes a fehérneműben ábrázolt nőalak, hiszen a mohamedán vallás tiltja az emberábrázolást. Itt található egy igen jó állapotban megmaradt Zodiákus freskó is. A harmadik kastélyt Azraq-ban láttuk. Ez még romjaiban is látványos volt. Itt kiemelem, hogy rendkívül érdekes volt a saját tengelyén forduló kőkapu és a bazalt gerendák. A kastélyok után elindultunk Damaszkusz felé. A határátkelés nem a leggyorsabb művelet ott sem. Itt kaptunk szíriai idegenvezetőt, akit akár idegenvezetői példaképnek is tekinthetnénk. Hasszánnak hívták és rendkívül jól tájékozott volt a műemlékekben, történelemben és a vallások területén.

Tehát Damaszkusz. Az ötmilliós nagyvárosban megnéztük az Omayad mecsetet, Saladin sírját, sétáltunk az egyenes úton, amit Damaszkuszi útnak is neveznek, minthogy itt vált a keresztény üldöző tarsusi Saulból a hittérítő Pál, a későbbi Szt. Pál apostol. Meglátogattuk Ananias házát, melynek helyén kápolnát építettek, annak emlékére, hogy ez volt az a hely, ahol isteni közreműködéssel, Ananias visszaadta Pálnak a három nappal korábban elveszített szemevilágát. Megnéztük a városfalat Szt. Pál ablakával, ahol a már kereszténnyé vált Pált, üldözöinek megtévesztésével, egy kosárban engedték le a városfalakon, majd pedig átsétáltunk a bazársoron, melynek végén láttuk a római időkben megmaradt Jupiter templom romjait. Sétánkat a Nemzeti Múzeummal kezdtük. Ez már csak azért is érdekes volt, mert átfogó képet kaphattunk a további látnivalókról, pl. Palmyráról és Bosráról. Itt találhatók nemcsak Szíria, de talán az egész Világ legősibb, mintegy 5-7 ezer éves leletei, mint az Úr, Uruk, Mary városaiból származók. Nagyon érdekesek voltak az agyagtáblák, amelyekből könyvtárakat is elláttak.

Az Omayad mecset Szíria legnagyobb és legszebb mecsete. Itt van Keresztelő Szent János feje eltemetve. A mecset udvarában külön épületben van Saladin síremléke. Érdekes volt, hogy péntek lévén, a bazárban a muszlim boltok zárva voltak. Damaszkuszban keresztény közösség is található, melyek boltjai nyitva voltak. Szállásunk a Carlton hotelben volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Innen új buszt kaptunk, mert jordán-szír egyezmény alapján, jordán busz csak Damaszkuszig közlekedhet és ez visszafelé is igaz, hogy szír busz csak Ammanig viheti a túristákat.

Az új buszunk, MAN gyártmány, szintén kifogástalan volt. Reggeli után irány Libanon. A határon kaptunk libanoni idegenvezetőt, aki eredetileg régész volt, így elképzelhető, hogy milyen kiváló szakértőt kaptunk. Első állomásunk Aanjar volt, hol egy régi görög városra épült palota romjait látogattuk meg a 7. szd.-ból. Ez a Bekaa termékeny völgyében található, a Libanon és Anti-Libanon hegység között. A romok mögött még a hegycsúcsok havasok voltak. A feltárt romok között oszlopsort, utakat, fürdőépületet, háremet, hálóhelyet és mecsetet is feltártak. A terület feltehetöleg még igen sok feltáratlan romot rejthet, de az ország közismerten nehéz anyagi helyzete miatt az ásatások több éve, sajnálatosan szünetelnek.

A 8.századi Aanjar csak bemelegítő volt a következő libanoni városhoz Baalbekhez. Itt először a kőbányát tekintettük meg, ahonnan a köveket bányászták és máig elképzelhetetlen, hogy a hatalmas tömböket, hogyan szállították a helyszínre és, hogy hogyan tették a helyükre. Az építekzéshez használt kövek mérete, meglepö módon a gizai piramisoknál látott méreteket is elérte. Baalbek ma is néhány rekorddal dicsekedhet. A világ legfontosabb archeológiai lelőhelye, a római időkben kétségtelenül a Közel-Kelet fővárosa. Baalbek eredetileg egy virágzó föníciai város volt, melyet Baal isten tiszteletére emeltek. A görög időkben, Nagy Sándor hódítása után, Heliopolis, a Nap városa néven vált ismertté. Fontos kereszteződésben feküdt a Földközi tenger és Szíria, Észak-Szíria és Észak-Palesztina útvonalak között. Jelenleg megtekinthető műemlékei a Jupiter templom, a Bacchus templom a Nagy Udvar és a Hatszögletű udvar, valamint természetesen a múzeum. A falakon kívül, kerítésen keresztül megtekinthető a Venus templom is. Az egész romterület monumentalitásával is lenyűgöző, bejárásához is több óra kell. Ilyenkor döbben meg az ember, hogy Görögországban milyen kevés műemlék maradt fenn.

Még aznap este visszatértünk Szíriába, ahol a következő nap színhelye a Crac des Chevaliers, a legnagyobb keresztes vár volt. Innen folytatom legközelebb. Még hátra van Aleppo, Palmyra, Maalula, Bosra és Amman.

Tehát Crac des Chevaliers a következő helyszínünk. Szíria harmadik legnagyobb városa, a látnivalókban nem különösebben bővelkedő Homs, közelében található a világ talán legnagyobb kereszteslovag-vára. A 670 méter magasban fekvő várkastély békeidőben több ezer katonát volt képes befogadni. Egy rész 1031-ben épült és 13 szd.-ban fejezték be. Buszunkkal egészen a bejáratig lehet felmenni. Igazi vár, dupla fallal, 8,5 m-es vastag falakkal, közte vizesárok. A falakról gyönyörű kilátásban van részünk, a távolban még havas hegycsúcsok láthatók. Több őrtornya megmaradt és külön érdekessége, hogy a lovagterem ablakai és kapubejáratai gótikusak. A vár területén muzulmán imahely láttunk kőből faragott mihrábbal. Ez is ritkaság.
Innen továbbutaztunk Szíria ősi városába, Aleppoba. Városnézésünk kiterjedt a Citadellára, a Nagy (Omayad) mecsetre, és a soukra. Egyesek szerint a szír észak fővárosa, Aleppo még Damaszkusznál is idősebb. Mindenesetre Citadellája egy hettita akropoliszra épült. Ez az épület egyébként az iszlám arab katonai építészet egyik remekműve. Sajnos elmondható, hogy kívülről sokkal impozánsabb, mint belülről. Elég sok része romos, talán egyedül a trónterem ragyog régi fényében, a mennyezet festése lenyűgöző. Az Omayad mecset sokkal egyszerübb, mint a damaszkuszi, de formai egysége talán hagyományosabb. Itt van Zakariás, Keresztelő Szt. János apjának sírja. Sok turista és természetesen helyi lakos számára a város különös érdekessége a mintegy 12 km hosszú, szűk utcákból álló souk, vagyis a bazár.

Következő városunk Hama volt, ahol a közös vacsora után csak egy éjszakát töltöttünk. Azután reggel jöttek a csodák, a hatalmas vízi kerekek. Hama vízkerekeiről (noria) híres. Ezeket a sötét középkorból, (amit errefelé nagyon is fényes korként emlegetnek), itt maradt szerkezeteket az Orantesz folyó forgatta, mint nálunk a vízimalmokat, de nem őrlésre használták, hanem a víz kiemelésére. Minden fokra egy-egy vödröt szereltek, amivel emelet-magasra emelték az öntözővizet. Kicsit körbejártuk ezeket. Ezután irány Palmyra, a másik csoda Baalbek mellett.

Ha Palmyra, arabul Tadmor, Európában lenne, akkor turisták milliói néznék meg a római kori romokat. De nem Európában van, így nagyon kevés turista busszal találkoztunk. Mit is lehet látni Palmyrában? Egy nagyon jó állapotban levő hatalmas Baal templomot. Baal-t Palmyrában Bel-nek mondtak. Gyönyörű oszlopsorok, és a templom épülete lenyügözőek. Palmyrában egyébként csak csak itt a Baal templomban van belépő a romterület teljes egészében díjtalanul látogatható. De mielőtt bemennénk a romterületre, megnéztük a temetkezési helyeket. Kétféle képen temetkeztek. Torony sírban és föld alatti sírkamrában. Bementünk egy toronysírba (persze több is van, de ez volt láthatólag a legjobb állapotban). Több szinten voltak sírkamrák és faragott szobrok. Itt is lehetett látni arameus írást (Jézus nyelve). A föld alatti sírkamrák közül a három testvér-ről elnevezettben voltunk. Gyönyörű freskókat és faragásokat láthattunk benne. Innen visszatértünk a romterületre, ahol kedvünkre fényképezhettük a csodás római építészet ránk maradt emlékeit.

Palmyra virágzásának csúcspontját kr.u a II.százas során érte el. A szíriai sivatag egyik csúcsában épült, kereskedőutak mentén. Római kolónia lett a békés településből, de gazdagsága nem csökkent.

Ma már csak könnyű kirándulás egy utazás Palmyrába, de ez az elmúlt századokban még hőstettnek számított. A sivatagi város mozdulatlanságba dermedt gigászi építészeti díszlet, 230 kilométerre Damaszkusztól keletre. Az évszázadok alatt lehullott róla minden fölösleges és hiábavaló, csak lenyűgöző szépsége maradt meg.

A hatalmas építészeti együttestől délre bővizű forrás fakad. Vízhozama nem túl nagy, de táplálja a pálmát, olajfát, különböző gyümölcsfákat és néhány gabonafajt. A víz felülmúlhatatlan kincs egy sivatagi városban, de ettől még nem lesz tündöklő és hatalmas. Sok más oázishoz hasonlóan Palmyra is nyugodtan éldegélt volna a melegben és napfényben, ha földrajzi helyzete nem ad kezébe páratlan ütőkártyát. A római terjeszkedés idején lettek a palmyriaikból nagykereskedők. Ők biztosították a kereskedelmi lerakatot a Földközi-tenger és a Közel-Kelet, sőt a Távol-Kelet között.

Bizonyos portékák ára a beszerzési hely és Róma közti úton ekkoriban gyakran a százszorosára drágult. A helyszínen végzett ásatások sokat elárulnak a forgalomról. Kasmíri és himalájai fűszerek, indiai, turkesztáni, kínai kelmék, a Perzsa-öböl gyöngyei mind előfordultak Palmyrában. A római birodalom kiterjesztette befolyását a Földközi-tenger keleti partjaira, s ettől kezdve hatókörébe vonta Palmyrát is. A perzsákkal és a parthusokkal szemben megtette előretolt keleti helyőrségnek, Cserébe a sivatagi város megtartotta intézményeit, isteneit, azaz belső önállóságát.

Palmyra városa mindezek után sem vallotta magát legyőzöttnek. Újból fellázadt a római befolyás ellen. Aerelianus visszatért, és most már nem irgalmazott. A várost kifosztották, lakóit lemészárolták, és a korábban oly szilárdan ellenálló Zenubia királynőt elhurcolták és római fogságba vetették. Ekkor indult meg Palmyra lassú hanyatlása, melynek telsen pusztulása 744-ben következett be: az arabok feldúlták, és Palmyra megszűnt létezni, helyén vagy inkább közelében egy Tadmur nevű település áll. Palmyra sokáig aludta mély álmát. Néhány európai korábban is eljutott ugyan a romokig. Így 1751-ben az angol Robert Wood is.

Feltárták a kapukat, az utakat az oszlopsorokkal, kisebb templomokat. Lehet néhány órát sétálni a romok között. Lenyűgöző.
Palmyra után visszatértünk Damaszkuszba, de előtte egy rövid kitérőt tettünk Maalulába.

Maaloula 50 kilométerre található Damaszkusztól, 1600 méter magasan a hegyek között. Az odavezető úton csak kősivatagi tájon megyünk keresztül, amit hirtelen felvált a zöld szín, a füge- és barackfák sokasága. Egy oázis a sivatagban. Az utolsó kanyar után feltűnik egy fehér város, Maalula. Fehér kis kockaházak kapaszkodnak fel a hegyre.

Maalula a szír maronita keresztények egyik központja, ahol az élő nyelv az arámi. Természetesen a templomokban is arámi nyelven miséznek. Itt található az egyik legrégibb keresztény templom. Nagy élmény volt számunkra, hogy hallhattuk a Miatyánkot arámi nyelven. Másik nevezetesség a Szt. Tekla női kolostor. Mar Takla Kis-Ázsiában született, akire mély hatást tett Szt. Pál tanítása, melynek hatására felvette a kereszténységet. Elhagyta a szülői házat és Sziriában az Oalamoun hegyen egy barlangban lakott. Szent életet élt és halála után a barlangot szent hellyé nyilvánították. A barlang ma nyitva áll a turisták előtt, ahol gyógyultak mesélnek a velük történt csodáról.
Említésre méltó a maronita kereszt, amely 6 ágú, vagyis a nálunk használt kereszthez még elöl és hátul egy-egy ág csatlakozik.

Következő napon visszatértünk Jordániába, de előtte búcsúzóul megálltunk Bosraban, ahol római kori emlékeket néztünk meg. A város központjában található egy citadella, amely magában rejt egy gyönyörű római színházat, carrarai márványoszlopokkal.

Délután érkeztünk Ammanba, ahol rövid szabadidő állt rendelkezésünkre. Ezt ki is használtuk, taxival (2 JOD) mentünk az óvárosba, ahol megnéztük a római színházat. Innen lehet látni az egyik dombon levő citadella római oszlopait. Ammant a Bibliában Rabbath Ammon néven említik a Genezisben. A római időkben virágzó város volt. Ma milliós fővárosa a Jordán Királyságnak.
A városnézés után finom vacsorával búcsúzott tőlünk Jordánia. A vacsora után buszra szálltunk és leutaztunk Aqabába, ahonnan a Malév charterjáratával reggel hazaérkeztünk.

Nagyon jól éreztük magunkat. Az emberek mindhárom országban rendkívül kedvesek és barátságosak voltak velünk. Utunkról csak szép emlékeket őrzünk és szívből ajánljuk ezt az úti programot a Haris Travel Clubbal mindazoknak, aki érdeklődnek a történelem és az építészet iránt, valamint szívesen ismerkednek más népek szokásaival, kultúrájával.

Ne feledjük: az élmény, amit láttunk és megtapasztaltunk egy életre elkísér bennünket és mindig jóleső, örömteli emlékként fogjuk őrizni.

Balajti József

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételei

Észak-indiai körutazás 2004 | Jordánia, Szíria, Libanon 2004

India | Jordánia | Provence | Szentföld | Baltikum
Közép-Spanyolország

A lap tetejére

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételei

MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia

UtazásMánia

Jordánia, Szíria, Libanon

Balajti József

Jordánia, Szíria, Libanon - 2004

Fotóalbum

Fotóalbum

FLS