Hírek, érdekességek
Saját élmények
Mások élményei
Utazásos honlapok
Hamster spéci témái
Dél-Afrika
Kanada
Marokkó
Szíria,
Libanon
Egzotikus
tájak
Kína 2003
Jordánia, Szíria, Libanon 2004
Baltikum és Skandinávia
Mont Blanc 2004
Umbria
Egyiptom 2005
Törökország 2004
Párizs
Szentföld 2007
Baltikum 2007
Közép-Spanyolország 2007
|
Balajti József
Észak-indiai körutazás
Egy utazási iroda szervezésében 2005. 02. 20.
és 03. 03. között felkerestük az észak-indiai Aranyháromszöget,
Delhi, Jaipur és Agra városait. Továbbá meglátogattuk Fatehpur Sikrit,
Orchat, Khajurahot, Sarnathot, és Varanasit.
Az iroda címünkre megküldött egyik programja és
nem utolsó sorban, az abban feltüntetett ára, a nejemnek megtetszett,
így esett ez évi úti célunk éppen Indiára.
A februári budapesti télből az indiai tavaszba
érkeztünk. Némi félelem és fenntartás volt bennem indulás előtt,
de ezt később, a helyi emberek kedvessége és a csodálatos műemlékek
látványa teljesen eloszlatta.
De kezdjük elölről. Egy késő esti indulás és másnap
kora délután érkezés meghozta számomra életem legnagyobb élménysorozatát.
A
szálloda elfoglalása után a környékkel ismerkedtünk. Közelünkben
volt a Nehru Park. Delhiben a parkok üde színfoltok. Nyugalom és
csend honol ezeken a helyeken. Itt is pihenő fiatalokkal, mókusokkal,
zebuval (púpos tehén) és sok-sok virággal találkoztunk. De hamar
elrepült a délután és másnap elkezdtünk ismerkedni Delhi nevezetességeivel.
Legelőszőr
a Jama Masjid (Dzsama Maszdzsid) Nagymecsetbe látogattunk. Ez India
legnagyobb mecsete, amely 1656-ban készült vörös homokkőből és fehér
márványból. Homlokzatát egy hatalmas ivan uralja, amit két, egyenként
öt boltíves szárny szegélyez. A tetején három kupola épült. Jellegzetesen
nyitott terű mecset, mely csupán a két boltíves szárny és a mihráb
felett fedett.
Természetesen
a mecsetet kerítésfal veszi körül, ami ma már oszlopsorrá alakult
át. Jó kilátás nyílik innen a Red Fortra, a Vörös Erődre is.
Városnézésünk következő állomása a Vörös Erőd
volt. A mogul hatalom eme jelképét 1648-ban építették. Az Erőddel
szemben kezdődik a Chandni Chalk, a bazársor. Belépve az erődbe,
szembetűnik a Közmeghallgatások Csarnoka. Itt látható egy féldrágakövekkel
berakott hátsó fal és egy magas emelvényen a trónt képező márványbaldachin
áll. A csarnok jellegzetes elemei a sokkaréjos boltívek.
A Közmeghallgatások Csarnoka mögött magánépületek sorakoznak. A
Gyöngy mecset, a hamam (a fürdő), a Magánkihallgatások Csarnoka,
a császár magánrezidenciája és a szórakoztató csarnok. A Magánkihallgatások
Csarnokában állt a világhírű Pávatrón, amit 1739-ben Nadir sah Perzsiába
vitetett.
A Vörös erőd után ellátogattunk a Rajgath-hoz,
Mahatma Gandi síremlékéhez. Itt hamvasztották el a nagy politikust.
Majd az India kapuhoz, amely az első világháborúban elesett indiai
katonáknak állít emléket.
Delhitől
10 km-re található az Iszlám ásatások területe, ahol olyan látnivalók
találhatók, mint a Kutáb Minár, a Kuvvat-ul-Islam mecset maradványa,
az Iltutmis síremlék és Alai Minar. Az ásatási terület bejáratától
egy furcsa, csonka torony fogadott bennünket, a 26 m-es Alai Minar.
Eredetileg minaretnek készült és magasabbra tervezték, mint a Kutab
Minar, de építője meghalt és a munkálatokat abbahagyták.
Hindusztán
hetedik csodája, a 71 m magas Kutáb Minár, amely a Kuvvat-ul-Islam
mecset minaretje. Ez az indiai afgán korszak egyik legkorábbi műemléke.
Építését 1199-ben kezdték. Többször átépítették, hozzáépítettek,
és végül a XIV. században fejezték be. Falát faragott Korán idézetek
díszítik. Erre mondják azt, hogy ezt látni kell.
A Kutáb Minár lábánál van a Kuvvat-ul-Islam mecset,
a legelső mecset, amit Indiában valaha építettek. Oszlopai és boltívei
az iszlám és az iszlám előtti idők szobrászatának keverékét mutatja.
A mecset a Vasoszlop miatt is világhírű. Az udvarán áll a több mint
7 m magas vasoszlop, melynek ötvözete a mai napig rejtély, hiszen
az V. században felállított oszlop a mai napig nem rozsdásodik.
Órákat lehetne az ásatási területen bolyongani,
hiszen annyi a látnivaló. Még megemlítem az 1235-ben emelt Iltutmis
síremléket. A kupola nélküli épületet, nyolc csúcsos boltívvel építettek,
melyeket geometriai minták díszítenek.
Ezzel be is fejeztük első delhii kirándulásunkat,
melyet majd visszatérésünkkor fogunk folytatni.
Delhi
után, Radzsasztán fővárosába, Jaipurba utaztunk. Nevét Jai Sing
maharadzsától kapta, aki a várost 1727-ben alapította. Mivel nagy
csillagász is volt, megépítette a Jantar Mantart, a csillagvizsgálót.
Nagyméretű műszerekkel szerelte fel. Ezek között láthatjuk a 30
m magas napórát, a Sanra-t. A Jantar Mantart a City Palace, a maharadzsa
városi palotája mellett kereshetjük fel.
A
mai maharadzsa már nem gyakorolja hatalmát. Palotája egy részében
lakik és mintegy 200 embernek ad munkát, akik a palotában található
múzeumban, valamint a palota fenntartásában illetve őrzésében vesznek
részt.
A múzeumban ritka kéziratokat, rajput és mogul
festészeti alkotásokat és fegyvereket őriznek.
Jaipur
egyik nevezetessége a Hava Mahal, a Szelek Palotája. Vörös homokkőből
épült, öt emelet magas, kiugró ablakait áttört kőrácsok védik. Meglepően
nincs mélysége, végeredményben csak az uralkodó hölgyeit takarta
el az utca kíváncsi tekintetétől.
A város szélén meglátogattuk a Vízi Palotát, a
maharadzsa nyári palotáját.
Néhány
egyéni programot tuk-tukkal, motoros riksa bérlésével oldottunk
meg. Ez az egyik legelterjedtebb utazási forma Indiában, amely olcsó
(alkudható), gyors és megbízható. Gyakorlatilag cél taxi szerepét
látja el. Ilyen motoros riksával látogattuk meg a Laxmi Narayan
templomot is, amelyet a Birla család építtetett. A hófehér márványból,
Visnu isten tiszteletére emelt hindu templom, a XX. század alkotása.
Érdekes felfedezés volt, hogy külső oszlopainak faragásain felfedeztük
úgy az ó-szövetség, mint az új-szövetség egy-egy kiemelkedő bibliai
alakját. Ez is méltó bizonyítéka annak, hogy a hindu vallás elfogadó
más vallások irányában is.
Jaipur
mellett felkerestük az Amber erődöt is. Amber hat évszázadig volt
Radzsasztán fővárosa és egyben a rádzsput birodalom központja. Magasan,
egy tó felett emelkedik, ahová elefántháton mentünk fel. Különleges
élmény volt számomra az elefántogolás. Négy fő, kettő-kettő egymásnak
háttal ült fel az elefánt hátára erősített ülőalkalmatosságra, majd
az elefánt a maga imbolygó, lassú mozgásával elindult az erődhöz
vezető úton. Mint Indiában mindenhol, itt is árusok hada követte
konvojunkat. Sőt alkalmi fényképészek is csattogtatták masinájukat.
A kész felvételeket, amelyek között nagyon jók is akadtak, lefelé
menet már kínálták is nekünk. Az amberi palota a mai napig hirdeti
Radzsaszthán XVII. századi uralkodóiak nagyságát. Mint minden indiai
palotában itt is megtalálható a Közmeghallgatások és Magánmeghallgatások
csarnoka, magánlakosztályok, a feleségek lakásai, stb. Nagyon szép
a palota Ganésa Kapuja. Itt van a világ talán legszebb Tükör Palotája
is. Több tízezer tükör borítja a falak felületét.
Az
idő szalad és másnap továbbmegyünk Agra felé, de előtte 38 km-re
megálltunk Fatehpur Szikriben a halott városban. Fatehpur Szikri
1583-ban még Londonnál nagyobb és jelentősebb város volt. Vízhiány
miatt a várost sajnos csak rövid ideig használták. A mogul birodalom
egykori fővárosa ma szabadtéri múzeumként műdödik. Az épületek nagyon
szép állapotban maradtak fenn. A királyi épületek a város központi
helyén találhatók. Itt is a hatalmas nyilvános csarnokok váltakoznak
a pompás magánpalotákkal. Mivel Fatehpur Szikrit szent fővárosnak
szánták az megtestesítette a császári építészet ideálját.
A
város legnagyobb épülete a Dzsámi Maszdzsid, az 1575 körül épített
szászári mecset. A mecseten belül található Szális Csiszti sejk
díszes sírja.
A XVI, századi sejk megáldott a gyermektelen Akbart,
akinek hamarosan fiú gyermeke született. A császár fiát a szent
ember iránti tiszteletből Szálimnak nevezte. Ez a Szálim később
Dzsehangir néven lépett a trónra, aki a későbbi Sah Dzsahán (a Tadzs
Mahál megálmodója és megvalósítója) apja volt.
A sírt nagyon szép áttört makranai márványpavilonban
helyezték el. Minden évben gyermektelen asszonyok ezrei jönnek a
mohamedán szent sírjához áldásért imádkozni.
Agra vár minket, így folytatjuk utunkat, ahol többek
között a "szerelem emlékműve" a Tadzs Mahal is látható.
Naplementekor érkeztünk, így a szálloda elfoglalása után elmentünk
egy olyan helyre, ahonnan szép kilátás nyílt a síremlékre, de sajnos
a naplemente elég felhős volt, tehát nem láthattuk a különböző színekben
pompázó épületet. Ezt másnap egy tuk-tukos kirándulással bepótoltuk.
A következő napot Agrában töltöttük és Agra két
fő nevezetességét látogattuk meg, a Tadzs Mahalt és az agrai Red
Fortot, a Vörös Erődöt.
Izgalommal telve vártuk, hogy megláthassuk az India jelképévé vált
Tadzs Mahalt. Az izgalmat fokozta, hogy két kapun keresztül lehetett
belépni a belső udvarba. Az első kapunál nagyon komoly biztonsági
ellenőrzésnek vetettek alá minket. A közbülső udvarban mókusok szaladgáltak
és papagájok repdestek, akár egy mese bevezetőjében. De minden "akadályon"
túljutva beléphettünk a Tadzs Mahal belső udvarába, ahol elénk tárult
ez a gyönyörű emlékmű. A XVII. század elején élt Sah Dzsahán császár
építette szeretett felesége, Mumtáz Mahal halálakor.
Az
asszony tizennégy gyermeket szült az uralkodónak, de az utolsó szülésbe
belehalt. A monda szerint ekkor azt kérte férjétől, hogy az többet
ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építessen emlékére,
amely nevét örökre emlékezetessé teszi. A császár mindkét kérésnek
eleget tett. Az emlékmű húsz évig épült és húsz ezer munkás dolgozott
rajta. A márványborítást drága- és féldrágakövek díszítik. Maga
a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt
alatt nyugszik. A császár tervét, hogy a Dzsama folyó másik oldalára
felépíti saját síremlékét, a Tadzs Mahal mását fekete márványból
- fiai meghiusították. A Tadzs Mahal két oldalán egymáshoz hasonló
épület áll. Az egyik egy mecset, a másik egy vendégház. A Tadzs
Mahaltól nagyon jó a kilátás a Red Fortra, a Vörös Erődre, arra
a helyre, ahol a császár egyik fia és egyben utóda tartotta fogva.
Agra
másik nevezetessége a Red Fort, a Vörös Erőd. Itt látható a mogul
birodalom története kőben. A félelmetes rozsdavörös falakat Akbar
emeltette, a csillogó fehér palotákat Sáhdzsahán építette. Természetesen
itt is megtalálható a Nyilvános kihallgatások csarnoka, a magánkihallgatások
csarnoka, egy magánmecset és a magánlakosztályok. Az Agrai Erődben
a legnagyobb magánlakosztály a Dzsahangir palotája. Sáhdzsahán palotája
ennek, átépített északi részében, található. Innen nagyon szép kilátás
nyílik a Tadzs Mahalra. Ide száműzték fiai a császárt, és innen
nézhette felesége síremlékét. A Khás Mahalban, a magánpalotában
áll a Sis Mahal, a Tükör-palota, 1637-ből. Fénykorában a mennyezetet
és a falakat apró tükrök borították, amelyek megtörték a rájuk eső
fénysugarakat.
Ezt
követően látogattunk el, az Itimad-ud Daula síremlékéhez. Arányai
csodálatosak. Csaknem egész felületét féldrágakő mozaik díszíti.
A sír a Tadzs Mahal előfutára volt, mivel ez az első mogul épület,
amelyet teljes egészében fehér márványból építettek.
Fárasztó, de gyönyörű napunk volt. Az időjárásunk
végig remek volt. Itt már elértük a 26 fokot is, mely Varanasiban
hág a tetőfokára, 30 fokra.
A nyolcadik napon vonatra szálltunk. Bevallom,
fenntartásaink voltak a belföldi utazással kapcsolatban, de itt
is felesleges volt a félelmünk. Tisztaság,
kényelem várta a társaságot és útközben forró teát, ásványvizet
és kekszet szolgáltak fel. A bőröndjeinket külön poggyászkocsiba
helyezték. Jhansiba érkezett a vonat és onnan autóbusszal folytattuk
utunkat. Célunk Khajuraho városa volt, de előtte megálltunk Orcha
városában. Rövid pihenőnk alatt megtekintettük a királyi palotát,
egy négyszáz éves templomot és a királyi temetkezési helyeket. A
palota, mely két palotát is magában foglal, csak egy napra vette
igénybe a király. Sajnos eléggé lepusztult állapotban van, de így
is érezhető, hogy milyen lehetett fénykorában. A kirándulás végén
egy kis sétát tettünk a Betwa folyó partján, ahol fürdőző és tisztálkodó
indiaiakkal találkoztunk.
Időnk fogytán, irány Khajuraho, a templomok városa.
950
és 1050 között, Csandélla királyok uralkodása alatt, nyolcvanöt
templomot építettek itt fel és nem csak felépítették, hanem szinte
minden felületét szobrokkal és faragványokkal díszítették. A Csandélla
dinasztiáról nem sokat tudunk, amilyen hirtelen feltűntek, olyan
gyorsan távoztak is a történelem színpadáról. Jelenleg a templomok
száma 22. A britek fedezték fel a dzsungelben, 1840-ben. A helyreállítás
a XX. században kezdődött. A templomok, amelyek hosszúsága sehol
nem éri el a 30 métert: Nyugati, Keleti és Déli csoportra osztják.
A Nyugati csoport területén lényegesen több templom található, de
feltétlenül érdemes felkeresni a Keleti csoport templomait.
A templomok nyílt területen szóródnak szét, falak
nem veszik körül őket. Emelvényeken állnak és ezeket gyakran négy
kis saroktemplom szegélyezi. A díszítések bősége hihetetlen, a templomot
szobrászati alkotássá avatja: körmenetek, harcosok, istenek és híveik,
erotikus jelenetek, stb. A templomok egy része olyan erotikus szobrokkal
van díszitve, melyek rendkívül magas művészi színvonalon ábrázolják
az emberi testet és a szexualitást.
A
Keleti csoportban három hindu templom és három dzsaina szentély
látogatható. Javasoljuk az idelátogatóknak, hogy a szinte levakarhatatlan
árusoktól nyugodtan vegyenek képes ismertetőt (ottlétünkkor három
fajtát is kínáltak) mert sokkal egyszerűbb lesz a templomok közötti
eligazodás és a későbbi visszaemlékezés. A kiadványok feleannyiba
sem kerülnek, mint nyugat-európai társaik és nagyon szépek. Déli
csoportban csak két templom található, de ezek megközelítése nehézkes.
Khajuraho mindenkire mély benyomást gyakorolt.
Fél napot töltöttünk itt, de még maradtunk volna.
Varanasi felé, mely a legdélibb városunk volt Indiában,
megálltunk Sarnathba, ahol Buddha első prédikációját tartotta.
Sajnos
már lement a nap, amikor megérkeztünk a buddhista világ központjába,
Sarnathba. Az ásatási területen még most is folynak munkálatok.
Ottlétünkkor a Nagy Sztupa körül ceyloni buddhisták imádkoztak.
A Sztupa falán geometrikus minták láthatók, valamint aranyfüst fóliák,
amit a hívek ragasztanak oda. Természetesen több sztupa és működő
templom is található a városkában.
Utazásunk
utolsó, Delhibe történő visszatérésünk előtti, városa Varanasi ill.
régebbi nevén Benares volt. A hindu vallás fővárosa a történelem
hajnala óta. Senki nem tudja, hogy Varanasi valójában milyen régi.
Amikor Buddha a városba jött (Kr. E. 500 körül), már akkor is régi
település volt. Egyidős Babilonnal vagy Thébával. Minden hívő hindu
vágya, hogy legalább egyszer az életében ellátogasson Varanasiba
és öreg korában ott haljon meg. A hindu vallás szerint a szent folyóba
merült, bűneitől megtisztult hívő, halála után, a reinkarnációk
sorozatát átlépve, egyenesen kerülhet a Mennyországba. A város ezért
évente zarándokok millióit fogadja, sokuk számára innen már nincs
is visszaút.
Kora
reggel elindultunk a szállodából, hogy csónakokra szálljunk a Gangeszen
és a napfelkelte ott érjen minket. A hajóval egy nagy kört írtunk
le, megnéztük a Szent Folyónál fürdőző, imádkozó, tisztulni vágyó
embereket. Több mint öt kilométer hosszan lépcsők, gathok vezetnek
le a parton a szent folyóhoz. Az út vége felé elhaladtunk a halottégető
gathnál, a Marikarnikánál is. Akkor már csak parazsat láttunk. Feltűnt
viszont, hogy oda hordják a hatalmas fatörzseket, míg otthon tehénlepénnyel
főznek és fűtenek. Ott és kizárólag csak ott, tilos a fényképezés.
Maga
a város kis utcák és sikátorok szinte áttekinthetetlen labirintusa,
amely nem kevesebb, mint kétezer templomot és szentélyt rejt. Sétánk
közben is egymást érték a kis szentélyek és persze az elmaradhatatlan
árusok. Elsétáltunk az Arany Templomhoz is, ahová kizárólag hinduk
léphetnek be. Kupoláját aranylemezek borítják.
Végezetül megnéztük a Durga szentélyét, vagy becenevén
"Majom templomot".
Különleges élményt jelentett számunkra Varanasi.
Délután repülőgépre szálltunk és visszatértünk
Delhibe. Mivel utolsó napunk teljes egészében szabad volt, így ismét
tuk-tukot bérelve elkezdtük magán-városnézésünket. Igazán nem értettük,
hogy ezeket, a látnivalókat a program miért hagyta ki, ill. falkultívan
is csak egy részét mutatták meg.
Először
Szafdar Dzsang síremlékét tekintettük meg. Ő egy nagyvezíre volt
egy késői mogul uralkodónak. Ez volt az utolsó mogul épület, ami
Delhiben emeltek. Folytattuk utunkat a tuk-tukkal és a következő
állomásunk Humayun császár síremléke volt. A sírt a XVI. században
emelték, melyet nagy kertek öveznek. A síremlékhez is több parkon,
kerten, kapun keresztül lehetett csak eljutni. A környező kertekben
is számos sírt és mecsetet látogattunk meg. A tuk-tuk pedig nyugodtan
várt, hiszen délelőttre kibéreltük.
Eléggé
a város szélén felkerestük a Lótusz templomot. Ez a templom már
a repülőgépről is látható. Ez korunk építészete és néhány részletben,
egy kicsit hasonlít a Sidney-i Opera épületéhez. Nemrégen láttunk
egy rövidfilmet a templom építéséről, melyből kiderült, hogy az
építésze iráni volt. A munkákat főleg kézi erővel végezték és a
márványborítást Olaszországból importálták. Alakja lótusz virágot
formáz, amely a hindu kedvelt virága, hiszen a Mahábharáta eposz
szerint- Brahma a teremtő, Visnu isten köldökéből kinövő lótuszból
lép elő. A templom lenyűgöző.
Visszatérve
a városközpont felé meglátogattuk a Purana Kila erődöt. Az erődön
belül láttuk Sér sah mecsetjét, valamint a Sér Mandalt, Humayun
császár könyvtárát. Itt csúszott meg a császár a meredek lépcsőkön
és halálosan megsérült.
Tuk-tukkolásunkat a Nemzeti Múzeumnál fejeztük
be. A múzeumot kicsinek találtuk ahhoz képest, hogy India fővárosának
múzeuma. A bemutatott tárgyak szépek és igen régiek. Erre a napra
még két műemléket szándékoztunk megtekinteni. Az egyik egy 1938-ban
épített Laksmi Narayan templom, a másik egy szikh templom volt.
Ezek a hithű India modern építészetének alkotásai.
Legutolsó
félnapunkat a Lodi Gardenben töltöttük, amely Delhiben a nyugalom
és béke szigete. A hatalmas parkban különleges fák, növények és
állatok között sétálhattunk. Itt több gyönyörű síremlék is látható.
A parkban egyéni és csoportos joga gyakorlatokat végző helyi lakosokat
is megfigyelhettünk. Észak-Indiában a műemlékeket is magukba foglaló
parkok tiszták, rendezett, koldusoktól és árusoktól mentesek.
Delhinek ez a gyönyörű parkja indiai utunk méltó
befejezése volt. A műemlékeket is magukba foglaló parkok tiszták
és rendezettek, árusoktól és koldusoktól mentesek voltak egész Észak-India
szerte.
Délután charter repülőgépünkre szálltunk és éjfélkor
már itthon is voltunk. Mindkettőnk számára felejthetetlen, életre
szóló élményt jelentett India.
Balajti József
Balajti Józsefné felvételei
A lap tetejére |
Balajti Józsefné felvételei
|