2002. június 28-án indultunk, Ausztrián és Olaszországon keresztül vezetett az utunk. Az oda és visszaútba ugyan beletartozott az éjszakai buszozás, viszont mivel nem egyfolytában mentünk, hanem menet közben megálltunk pár helyen nézelõdni, nem is tűnt olyan fárasztónak.

Elsõ állomásunk Graz, mely szerintem egy tündéri kisváros, mely Mura folyó partján terül el és rengeteg zöld közepedte, telis tele virágokkal, parkokkal. Ennek köszönhetõen levegõje kristálytiszta, por szinte nincs is! Építészetére a reneszánsz és a barokk jellemzõ. A város híres szülötte Kepler, illetve van némi magyar vonatkozás is, hisz Pázmány Péter hét évig tanított az itteni egyetemen.

A közös városnézésbõl kijelentkeztünk, így kettesben néztünk körül. Ez több szempontból elõnyösnek bizonyult. Ákos hódolhatott a villamosfotózási mániájának, és emellett abszolút a saját ízlésünknek megfelelõ ütemben és irányban szemlélõdhettünk.

Például nem tudom mennyire tartotta volna figyelemre méltónak az idegenvezetõnk ezt a fából faragott komplett kapualjat, de nekem annyira megtetszett, hogy le is fényképeztettem Ákossal. Mivel teljesen magához ragadta a fényképezõt, kénytelen voltam néha szólni, mit is látnék viszont szívesen egy fényképen.

A városban felfigyeltem rá, hogy festik a házakat. És nem ám amolyan egyszínű unalmasra, hanem kész képeket, freskókat alkotnak. Nagynehezen sikerült csak lefotózni ezt a festmény-házat, ugyanis ahonnét fényképezni lehet (azaz belefér a képbe), végig el van barikádozva valamilyen felújítási munka miatt. Egy kis rést találtunk a kerítésen, és a sok festett ház közül legalább ezt sikerült megörökíteni.

Egy kapualjban figyeltem fel erre a fűből összerakott fazonra. A napszemüveg és a szalmakalap kifejezetten "beach-design"-t ad neki.

A siklóval sikerült megúsznunk a gyalog történõ felcaplatást a várhoz. Nagyon klassz kis járgány, és mivel sínen fut, így Ákos Graz villamosairól készült oldalán is ott figyel.

Mivel párocskám digitális géphez szokott, így sikerült másfél tekercset ellõni szinte csak villamosokra, így az olyan utcakép melyen nincs rajta, csak elvétve akad. Na ezeket próbáltam összeszedni.

Nagyon megkedveltem a siklót, elvégre mehettünk volna fel itt is, de úgy döntöttünk ezt a lépcsõt csak lefelé másszuk meg. Hát nem jobb így? Egyébként elég vizes és érdekes volt az ösvény, össze-vissza kanyargott, kis kiugrókkal, romantikus beugrókkal, és sok-sok éticsigával. Ez utóbbiakat nagyon kellett figyelni, mert egyrészt nem szeretem bántani õket, másrészt életveszélyesen csúsznak azon a szűk-meredek ösvényen.

Majd kisétáltunk az óratoronyhoz. E mögött indul a lefelé vezetõ kanyargós ösvény, amin leereszkedtünk. Igaz már idáig is elég meredek volt, de itt is csak a csigák jelentettek komoly veszélyt.

Mielõtt lemennénk azért kell némi dokument ottjártamról. Ez a kép legfent készült, egy nagy szabadtéri, de sátor fedte színpad mellett, ahol épp koncertet adott egy gyér, de annál lelkesebb rajongó táborral rendelkezõ én_nem_tudom_milyen_zenét_játszó együttes. Annyit leszűrtem már messzirõl, hogy legfeljebb a reptereken tudnák hasznukat venni madárriasztásra.

Na itt van egy olyan tér, ahol csak villamos és gyalogos közlekedik. Részletesebb jellemzést a Graz villamosai oldalon lehet találni. Mármint sínjárószakmászilag. Részemrõl tetszett a megoldás, sehol a bûzlõ autóáradat, és még esõben is kellemes a közlekedés.

Továbbra is az autómentes környezet, emberbaráti sétalehetõség és a tiszta levegõ hódítgatja szívemet. Azért villamossal együtt igen kényelmes a gyalogséta. Aztán ha valaki picit elfárad, felpattan egy villamosra. Mi is így tettünk, mivel kiderült, hogy a siklóra vett jegy 1 órán keresztül mindennemű járműre érvényes a belvárosban. Hát hogyne próbáltuk volna ki! Elég sűrűn jár. És sokféle van. Igaz ogy picit el is fáradtunk már a végére.

A fõtér, na és persze ez az impozáns barokkos épület a Városháza. Továbbhaladva a fõtér után szinte ugyanúgy folytatódik az utca, csak a templom töri meg az egymáshoz harmónikusan illõ házak sorát.

Az általam kirakott sínközlekedényekrõl készült képek csak kis ízelítõt adnak a párom által készített Graz villamosai-t bemutató oldalból. A téma rajongóit kérem látogassanak el oda.

San Remo - kis felfrissülés az éjszakai buszozás után

A lefele úton besötétedés után videot néztünk, stílszerűen a Riviéra vadorzói című remek kis vígjátékot, utána elaludtunk. Az éjszaka folyamán jó sokat haladtunk, mire felébredtem, már Genovánál jártunk. Innét picit arrébb található az olasz riviéra egyik gyöngyszeme, San Remo.

A város híres üdülõhely, nagyon kellemes klímájával hajdan az angol, majd az orosz nemesség által felkapott téli pihenõhely volt, késõbb népszerű nyári üdülõhellyé vált. Jelenleg a virágtermesztés egyik legjelentõsebb területe, ahol hihetetlen mennyiségű vágott és cserepes virágot termesztenek. A város körül tele van üvegházakkal a hegyoldal, bár ezek nem a hideg ellen védenek, hisz errefelé nem sűrűn fagy, hanem a párás klímát hivatottak biztosítani.

A kikötõ mellett sikerült a busszal leparkolni, innét a hajdani vasútállomáson keresztül indultunk a város közepe felé. Ákos persze lelkesen fotózta az itteni félig-meddig már elveszett síneket (ami amúgy a szívügye), és a vasútállomás épületét.

Az elsõ kézzel fogható pillantásunk az Azúr tengerre, bár még csak az olasz oldalon. Természetesen itt is érezhetõ a feeling, hisz ragyogó a napsütés, színesek a napernyõk, kék a tenger, és sok a pálmafa...

A riviérán majdnem minden városban tartanak valamilyen fesztivált. Például áthaladva a határon az elsõ francia oldali város, Manton, citromfesztiváljáról híres. San Remo pedig - a virágtermesztés mellett - az itt évente megrendezett dalfesztiválról, melynek szimbóluma egy fehér márványszobor. Rengeteg rendezvénynek ad otthont a város, mind sport (vitorlás, kerékpár, golf), mind kultúrális téren, hisz saját színháza, színtársulata is van.

Természetesen tele van a város botanikus kertekkel, kellemes hűs sétát lehet tenni az egzotikus fák árnyékában. Éjszakára lezárják ezeket az oázisokat.

Az orosz hatás megjelent a város arculatán is. Ez egy orosz templom épülete. Kívülrõl remekül mutat, de be már nem mentünk.

Az egész városra jellemzõ a dús mediterrán növényzet. Az itteni Casino épülete meglehetõsen impozáns. Az épület mellett fedeztem fel egy kis banáncserjét, melynek virágját le is fotóztam. Büszke vagyok ám erre a képre, mivel mikor apám meglátta, azt mondta, hogy az õ banánvirág fotójánál is jobb lett.. és ez nem semmi elismerés ám! :)

Aztán elsétáltunk még egy kicsit beljebb a városba, ez a piac felé vezetõ utcácska. Mivel a piac nem igazán vonzott, felsétáltunk a város középkori részébe. Ez a keskeny, de hangulatos utcácska ott található. Másztunk hozzá egy keveset, de megérte.

És még egy búcsúpillantás a san remoi strandra, aztán vissza a buszba, irány a riviéra francia oldala, a Cote D'Azur.

Marineland

A szállásunktól nem messze, konkrétan a szomszédban volt egy vidámpark, mindenféle ijesztõ és kevésbé ijesztõ lehetõséggel az ember adrenalin szintjének egekig pumpálásához.

A vidámparkkal szemben pedig ott volt Európa legnagyobb vízi állatparkja, Marineland. Az elsõ napot itt töltöttük, és nem gyõztünk betelni a látnivalókkal. A mellette levõ csúzdaparkra már nem is jutott idõnk, de hát csúzdapark máshol is van... és egyetlen bemutatóról se szerettünk volna lemaradni. mivel mindenütt folyamatosan voltak a bemutatók, így be kellett osztani, milyen sorrendben is nézzük végig õket. Elsõ helyezett lett a delfinárium.

Itt persze elõször egy bohém-bohóc kedvű fóka csinált némi hangulatot, ahogy az idomárjával sorra eljátszották a legjobb bohócjeleneteket. Tudjátok, amikor az egyik kiszúr a másikkal.. itt persze a fóka volt a mókamester.

Mindjárt kezdõdik a show, a delfinek odagyűltek az idomárok köré és a következõ pillanatban már a két ember egy-egy delfin hátán állva szörfözött végig a medencén.. mire észbekaptam, az egyikük már fejest ugrott, de azért jól látszik, mirõl is van szó.

A fiatal hölgy pedig egy lábon egyensúlyoz az egyik palackorrú delfin orra hegyén. Nem semmi.. én simán a földön állva nem tudnám utánacsinálni.

És persze a végén a nagy ugrabugra, nagy sebességgel körbe a medencében. Innét egyenesen az Orca-k bemutatójához mentünk át, pont jól idõzítettünk.

Hát nekik hatalmasabb medencéjük volt, lévén termetük is jóval felülmúlja a palackorrúakét. A medence nagyon érdekesen volt kialakítva, ugyanis a bemutató résznél üvegfalon át a víz alatt is lehetett látni a produkciót.

Hatalmas kivetítõkön is nyomon lehetett követni az eseményeket. A show kezdete elõtt egy rövidfilmet mutattak be rajta, ahogy az egyik nõstény világrahozza kicsinyét. Nagy szenzáció volt annak idején, a jobb tv csatornák (Discovery Channel, National Geographic, Animal Planet) valamelyikén láttam is az errõl készült dokumentumfilmet.

Nem semmi, amikor ezek a hatalmas testek ilyen ugrásokat produkálnak! Pláne, ha hármasával.. gondolom az egyik fiatal is csatlakozott, amelyik még tanulja a dolgokat.

És persze a nagyöreg tud ilyet is! Huhh.. nagyszerű volt a látvány, és megnyugtató, hogy szemmel láthatóan jól érezték magukat az állatok, örömmel mûködtek együtt, szerintem még élvezték is a bemutatót.

Kicsit arrébb pedig már a pingvinek vannak. Itt nem igazán látszik, de nem a legokosabb madarak. Ezt a tényt ez a kezem árnyékát követve pörgölõdõ pingvin is prezentálja...:)) A butuska! Egy másik pedig simán kifeküdt a napra, de mintha kicsit merev lenne a tartása. Talán zavarban van.

A fókákat viszont nem kell félteni. Kidöglöttek a napra, pihenõ és egyéb nyakatekert pózokban sziesztáznak. Amelyiküknek nagyon melege van, az pedig egyszerűen lefekszik a medence aljára szunyálni egy húsz percet. Megteheti. A három grácia, (vagy grácius?) szintén pihiznek a parton. Nekik ma nincs munka, vagy õk egszerűen csak tenyészállatok.

Eljutottunk a fókashow medencéjéhez is, ahol fõleg gyerekeknek ment a mûsor. Ettõl függetlenül nagyon élveztük mi is. Nagyon jófejek ezek a fókák, és hihetetlen hogy mennyire ki tudják tekerni magukat. Némelyikük szemtelenül követelõdzõ, ha a fincsi jutalomfalatkákról van szó. A nézõk közül pár szerencsés gyerkõc közelebbrõl is találkozhatott velük. A humoros szövegek (biztos az volt, hisz a közönség derült) sajnos franciául mentek, így maximum a gesztikulációból, na meg az állatok nyelvén értettünk valamicskét. De asszem ez egyáltalán nem számított! Remekül szórakoztunk.

Grass, a parfümök városa és a Grand Canyon du Verdon

A Verdon Canyon felé elsõ állomásunk Grass nevű kisváros volt, ahol a Fragole parfümgyárat látogattuk meg. A városka gyönyörű szép fekvésű, remek levegõjű és klímájú, így gyógyhelynek tartják.

Felülrõl tekintve szép látványt nyújt a hegyek közt. Ahonnét ezt a felvételt készítettem, már úton voltunk a számomra komoly élményt ígérõ Verdon Canyon felé. Mindig is vonzódtam a vad szépségű tájak felé, és ez az út ízig vérig az volt.

Elsõ kilátópont. Picit lejjebbrõl készült ez a kép, látni, hova lehetett kikukkantani, ahonnét a látvány még lenyűgözőbb volt. Letekintve látszik a folyó, ami kivágta ezt a mély kanyont. Ezen a ponton nagy vargabetűt ír le, és belefolyik egy másik folyó is a Verdonba. Furcsa elképzelni, hogy a víz ilyet is tud..

Itt már a következõ megállónk, a kanyon felett átívelõ híd. A busz letett minket ezen az oldalon és gyalog mentünk át a túloldalra. Természetesen dokumentáltuk, hogy ott voltunk. A Kilátás a hídról az egyik irányba. A hídról a másik irányba lefelé nézve lehet látni a meder alját, azon a lukakat. A víz ott van, de pillanatnyilag nem látszik. Elbújt az üregekben.

A kanyon körüli utunk érdekes alagutakon vezetett keresztül. A busz ippeg elfért, de ha már szembe jöttek, gond volt. Persze a kisebb autók álltak félre, egyrészt nekik könnyebb volt, másrészt mi voltunk az erõsebbek...

A buszból rengeteg felvételt csináltam, de sajnos nem mind lett jó.. ez szerencsére jól sikerült, az elmosódó fák mutatják, hogy azért haladtunk rendesen. Pedig az út nem volt túl széles, vagy túl egyenes...

Na az ott az út, az a vékony, alátámasztott csík. Na kiértünk a kanyonból, a folyó itt fel lett duzzasztva, és egy kereszt formájú tóvá szélesedik. Ez a Croa tó. Még le kell ereszkednünk a partjáig.

A tó partján fürdés, pihenés a program. Lehet vizibiciklit bérelni, vagy kenut és fel lehet menni a folyón a kanyon torkolatába. Nagy élmény, fantasztikus látvány! A kanyon falainak tövében egészen picinek érzi magát az ember.

Monaco, Monte Carlo

A monacoi kirándulás remek idõbeosztással kezdõdött, ugyanis fél egykor indultunk, ellenben jó késõn érkeztünk. Az oka, hogy Monaco fényeit és a Riviéra illetve Eze Village kivilágítását is meg tudtuk így nézni. Gyönyörű látvány.

Monacoba érkezés után az elsõ látványosság a partfalra telepített Egzotikus kert volt, ahol rengeteg gyönyörű, érdekes és szúrós növény közt lehetett kis utakon, alagutakon, hidakon sétálni, gyönyörû kilátással Monaco sziklájára, és az egész hercegségre.

Ezen a képen tulajdonképpen én és a kaktuszok a lényeg, de a háttérben letagadhatatlanul látszik Monaco modern, felhõkarcolókkal teli része a hegyoldalban.

Itt remekül látni, hogy mekkorák is azok a kaktuszok.. egy lenti hídról felfelé van fotózva, de jól látszanak az ülõzsámoly kinézetû kaktuszok is.. mondjuk azért nem ülnék bele egyikbe se... igen méretes tüskéi vannak. Talán egy fakírnak egész praktikus lakberendezési tárgy lenne.

A kilátás a kertbõl lenyűgözõ. Látszik az egész monacoi szikla. Nagyon kemény kõbõl van, így a benne futó alagutakat szinte nem is kell kitámasztani. Tisztára olyan volt a busszal haladni benne, mintha a Milleneum Falconnal egy nagy aszteroida üregeiben száguldoznánk. A parkolók is a sziklán belül vannak, ahonnét mozgólépcsõvel és lifttel lehet feljutni a városba. Nagyon kellemes hely, koszt, szemetet eldobálva még véletlenül se látni.

A sirályok is nagyon szeretnek itt lenni. Ha élelem van az embernél, még a kezébõl is hajlandók elvenni. Ez a példány inkább fotomodell ambíciókat dédelgethet, hisz hagyta magát lefotózni az egyik falon lévõ kis õrfülke tetején.

Ez az impozáns épület az Óceonográfiai Múzeumnak ad otthont, és sajnos csak egy része fért rá a képre. Kevés a hely Monaco-n, nem lehetett akkora teret hagyni elõtte, mint megérdemelte volna. Az emeleten valamelyik herceg tengerkutató tevékenységének eredménye látható, óriási csontvázakkal, preparátumokkal, kitömött állatokkal, és a tengerkutatáshoz használt felszerelésekkel.

A földszinten volt az akvárium. Itt nem sok képet készítettünk, merthogy úgyse fog látszani. Aztán az unszolásomra kipróbáltuk, és íme, egy olyan felvétel, amit akár a víz alatt is készíthettem volna. Ez azért nem egészen búvárkép, hisz ha kicsit távolabbról nézzük látszik, hogy egy hatalmas akváriumról van szó. Hihetetlenül gazdag élõlényekben az akvárium, és gyönyörû lakhelyet biztosítottak a víz alatti élõvilág számára.

És nem csak az állatoknak biztosítanak kellemes környezetet, hanem az emereknek is. Megfigyeltem, hogy Monaco meglepõen tiszta, tele van illemhellyel, azaz kúltúrhely. Ákos megjegyezte, hogy valószínûleg nem szeretnék, ha a parkokban, vagy az utcákon könnyítenének magukon egyesek, ami sajnos sok helyen jellemzõ, és a Cote D'Azure se kivétel, amit már érkezésünk estéjén volt alkalmam észrevételezni.

Monaco félszigetérõl át lehetett látni Monte Carloba. A félsziget mindkét részén található kikötõ, a képen a Monte Carlo felé esõ rész látható, innét indul a Forma 1 futam. A bal szélen levõ medencét ilyenkor lefedik, és starthelyet illetve tribünöket építenek rá. A Monte Carlói részen sétálva, ahol az út szélén piros-fehér csíkozást látni, az az út része a Forma 1 Monacoi nagydíj útvonalának. Jó sok volt a csíkos járdaszegély!

A híres Monte Carloi nagy Casino. Mellette látszik a világ legelegánsabb (az idegenvezetõ állítása szerint) szállodája, az enyhén köríves Hotel du Paris. A hotel elõtt összefutottunk Albert herceggel, aki egy meglehetõsen kényelmesre használt mercédesz limuzinból szállt ki.

Ez a kép a büszkeségem lehetne, ha a fényviszonyokat sikerült volna kompenzálni. Pedig a helyet olyan jól kinéztem... Középen ugyanis a Casino épülete látszik alig. Az elõtte lévõ park szobrai közül a ló még kivehetõ, de szerencsére a többi alkotás, úgy mint az Emeletes tehén, vagy a Biciklizõ hal homályba vész. A park amúgy gyönyörű.

Mi a kaszinózás helyett egy nagyon finomat vacsoráztunk, majd megcsodáltunk a Casino elõtti rongyrázást, Rolls Royce-ok, Ferrarik, stb... Aztán innét már csak az esti fényeket voltak hátra hazafelé a buszból. Sajnos állvány és fényképezéshez való megállás híján errõl nem készült kép. Eze Village pedig megérte volna!

Antibes, Cannes, Nizza, Eze Village

Az Azúr parton lévõ városok közül megnéztünk jópárat. Antibes-t mellett volt a szállásunk, Nizza volt a másik irányba, és persze Cannes-ba is elmentünk. Eze Village-t a hazaúton nappal is megnéztük, sõt most meg is álltunk. Nagyon megérte.

Természetesen a kikötõben muszáj volt dokumentálni ottjártunkat, így a csillagerõddel és a kikötõvel a háttérben itt mosolygunk a napfényben.

Kicsit sűrűbb árbóctenger az antibes-i kikötõ csillagerõdje elõtt. Egyszerűen imádom a kikötõket. talán ez azzal magyarázható, hogy a hajókat nagyon kedvelem, és vitorlázni is nagyon szeretek. Végülis érthetõ, nem?

Ezt a szépséges Zaphir névre hallgató yacht alig fért a képre, de meg kellett örökítsem. Ha esetleg rámzuhanna egy hatalmas örökség, tudjam milyen hajót vegyek magamnak a helikopter és a jaguár mellé.

A Giraldi kastélyban Picasso múzeumot rendeztek be, de én inkább a terasz feletti ablakon kukucskáltam kifelé. Picasso mellett ugyanis valamiféle modern festõk is elhalmoztak műveikkel, de sajnos nem tudtam eldönteni, hogy az elázott falrészletnek kinézõ műtõl, vagy a krónikus egoizmusban szenvedõ művész önarcképözönétõl viszolyogjak jobban. Picasso azért hozta a formáját szerencsére...

A teraszról gyönyörű kilátás nyílt, annyira szép volt, hogy kompenzálásképpen odaálltam én is. :)
A kastélyból lesétálva a csütörtöki piacon találtuk magunkat, ahol a régiségektõl a fûszerekig mindent lehetett kapni. Mi spéci mézes süteményt vettünk.

Ez már Cannes a távolban. Éppen megérkezünk Szent Margit szigetére. A Fesztiválpalotát nem fényképeztük le, ugyanis kívülrõl annyira semmitmondó és csúnya, hogy eszünkbe se jutott. A körötte lévõ kézlenyomatokat viszont végigböngésztük, ami a hajó indulásáig egész jó idõtöltésnek bizonyult.

A kolostor a börtön épületének teraszáról nézve. Hajdan ebben a börtönben raboskodott a Vasálarcos, illetve sok hugenottát is megkínoztak, kivégeztek itt. Érdekes találgatások vannak a Vasálarcos kilétére vonatkozóan, ugyanis soha senki se tudta meg, ki volt ez a férfi. A cellája nem volt épp lakályos, de némely mostani egycsillagos szállodai szobát lazán felülmúl, eltekintve a kilátást elcsúfító rácsozattól. Az épület egy egész más témájú múzeumnak is otthont ad mostanság. Végig lehet követni a római kori hajózási emlékeket, azok feltárását.

A kolostor jelenleg fiatalok táboroztatására szolgál. Itt nincs tévé, de lehet búvárkodni, vitorlázni tanulni, és még sok más hasznos, érdekes dolgot sajátíthatnak el az ifjak. Ez egy nintendótlan világ, ahol a Play Station még csak nyomokban se lelhetõ fel. Ideális!

A teraszról Cannes látszik a távolban, na és a sok kis vitorláshajó, melyek száguldozását az azúrkék tengeren irígykedve figyelem.

A szigetrõl távolodván picit visszatekintünk.

Cannes városában kaptunk egy kis szabadidõt, sajnos nem túl sokat. Annyi fért bele, hogy felszaladtunk az óváros tetejére, ahonnét pazar kilátás nyílt a kikötõre. Ez látható a képen. És az egyik kis utcában egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk el. A franciák az étkezést nem igen kapkodják el, ezért sikerült picit késnünk. Szerencsére még elcsíptük a buszt.

Nizzai fõ sétány és a lámpasor, mely esténként végig a partvonalon látszik. Nizzai gyöngysornak hívják, mert úgy néz ki ahogy az öböl mentén végighúzódik.

Innen haladtunk tovább és ez már Eze Village, a sasfészek. Gyönyörű a kilátás fentrõl.. ez a kép a temetõbõl készült, ami a szikla tetejére húzódik fel. Nagyon érdekes.

És szép kis utcák.

Egy kissé esett az esõ, de hát már hazafelé úton ezt nyugodtan elnéztük az idõjárásnak.

Az út alatt az egyik kedvenc helyem ez a kis sziklatetõre épült falucska volt, kár hogy csak kevés idõnk volt körülnézni.

Milánó - a hazaút gyöngyszeme

Hazafelé Milánó is útba esett, de sajnos csak két óránk volt rá. Igaz felhõszakadás közepén értünk a városba, de egy óra múltán már kisütött a nap, és nagyon élveztük a várost. Csatangoltunk volna még egy csomót, bár még így is utolsónak értünk vissza a buszhoz, már nagyon vártak minket. Nem értem, miért nem mindegy, hogy reggel 9-re, vagy 10-re érünk haza, hisz vasárnap lesz. Graz is kapott 3 órát, igazán kijárt volna Milánónak is. Azért pár dolgot sikerült megnézni.

Mindjárt érkezéskor a zuhogó esõben e mellett a vár mellett szálltunk ki a buszból. Ebbõl a szögból muszáj volt lefotózni, annyira vadromantikus látvány a várárokkal, a bástyákkal, és a vaskos fallal, na meg az esõtõl csillogó kövekkel.

Toronyiránt nekiindultunk a városnak, és meg is találtuk a dómot. Mint látható, fejem búbjáig esõkabátban állok. Sajnos a dóm fele állványok mögé bújd, de így is elég mutatós.

Késõbb a nap is kisütött, és külön a csipkézetrõl is készült egy felvétel. Az épület felett még szürke fellegek, de magát a csipkézetet már megsüti picit a nap.

Ez a fedett utca esõs idõben nagyon praktikus. Nagyon klassz üveg teteje van, a fény bejön, az esõ kinnmarad. Sok sok bolt, vendéglõ és egy nagy keresztezõdés is tetõ alatt van. A jövendõ nagy plázák elõdje lehet, bár ez a megoldás nekem sokkal jobban tetszik!

Átkelve a fedett utcán, a Milánói Scala elé értünk. Sajnos szintén tatarozták, az alsó rész teljesen palánkok mögé bújt. Természetesen Milánó a villamosok városa. Nem hagyhattuk ki hogy utazzunk egy-kettõn, nekem ez az öreg, amerika származású villamos tetszett a legjobban. Gyönyörű a belseje, csinos kis lámpákkal, fa berendezéssel.

Ide-oda kanyarogtak a belvárosi utcákon, volt itt sokféle korú és típusú is. Akit mélyebben érdekelnek Milánó villamosai, nyugodtan nézze meg. Párom külön oldalt szentelt nekik. Innét már csak a hazaút maradt, de azt szerencsésen átaludtam a buszon.

Vendégkönyv - Szívesen olvasgatok tetszés vagy akár nem tetszés nyilvánításokat! :))

A lap tetejére | FOTOALBUM

MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia

UtazásMánia

Riviéra 2002

RIVIÉRA