Azt hiszem első találkozásom Párizzsal igencsak jól sikerült. Az alábbi képek némi ízelítőt adnak, hogy egy cseregyakorlat alatt milyen sok érdekes és szép élményre tehetünk szert. A párizsi VI. számú egyetemmel álltunk cserekapcsolatban, így az egyik sporttelepükön laktunk. Maga a hely egy sziget a Szajnán, ahol sportpályák, nagyon hangulatos központi épület, és természetesen vízisport lehetősége töménytelen mennyiségben. Az alvás sátrakban, matracon... de ez egyáltalán nem volt zavaró. Természetesen a legkevesebb időt töltöttük alvással. Kaptunk egy heti bérletet, és nekiindulhattunk a városnak. A cseregyakorlat tulajdonképpen Párizs felfedezéséből állt. Soha rosszabbat!

A szigetre való közlekedés nem volt azért egyszerű, mint a képen is látható humán erő hajtotta kompon lehetett csak átkelni a vizen. Ez a hordókra erősített giga-raklap volt minden összeköttetésünk a szárazfölddel és ilyen úton érkezett minden reggel a friss bagett is.

Ha kellően sokat és ötletszerűen csatangol az ember, hihetetlen szép látványt sikerül néha elcsípnie. Nekem nagyon bejött ez a kép.

Persze voltunk buszos városnézésen is, ahol elmondták eme épület nevét, amit szégyenszemre elfeledtem. Ha valaki tudja, nyugodtan írja meg, vevő vagyok az információra.

A Notre Dame által szolgáltatott impozáns háttér előtt kisvendéglő, asztalain kockás abrosszal, nyári hangulat, zenészek... szóval fílinges erre sétálgatni.

Na és itt van Párizs Hölgye oldalról, ugyanis sajnálatos módon kistudású gépem belülről nem tudta megörökíteni ezt a hatalmas rózsaablakot. Lőttem rá ugyan kockát, de az eredmény meg se közelíti a látványt. Mindenki képzelje el, vagy idézze fel emlékei között, esetleg tervezzen be egy párizsi utat. Érdemes.

És a híres Szajnapart, tele uszályokkal. Nem lehet tudni melyik szolgál lakásként, talán mindegyik. Romantikus lehet így élni. Teszem azt gondol egyet az ember és elhajózik valamerre..

Az előző képen oldalról látott híd, mely a Concorde térre torkollik. Ha csúcsforgalom van - ez egy kivételes pillanat - telis tele van érdekes stílusban autózókkal, ugyanis sáv nincs festve, ki kell találni hogy jut el az ember a megfelelő irányba. Leginkább "árkon-bokron" át... Meglepő, de nem láttam balesetet. Kaotikusan vezetnek a franciák, de gondolom náluk ez természetes.

Egyébként innen indul a 'Sanzelízé' is, melynek másik végpontja egyik kedvenc városrészem: a Défanse negyed. Először bekukkantottunk a modern diadalív épülettömbje mögé, ahol érdekes alakú festett és hengeres lakótelepi házak állnak és meglepő, de cseppet sem tűnnek olyan sivárnak, mint hazai megfelelőik.

Na és a Défanse negyed... Hihetetlen látvány tárul elénk kilépve a metróból. Persze a legtöbb képet itt lőttem el. Kicsit mellbevágó a hatás, 1990-ben meg aztán tényleg ultra-futurisztikus az élmény. Üveg és fém, különleges alakú, konkáv, hengeres, ívelt, szögletes, csúcsos alakzatok. És persze a Modern

Diadalív "kockája", ahová fel is mentem egy kapszulára emlékeztető üvegbuborékban. Szédítő a látványban felfelé menet, viszont remek rálátás nyílik a városrész központjára.

Íme a Modern Diadalív, középen látszik a felvonó állványzata. Na, ott kúszott fel velünk az az átlátszó aprócska üvegkapszula, ahonnét remekül lehetett fotózni, de maga az út azért kissé szédíto volt. Baromi magas ám ez az építmény!

A tetejéről persze álomszép kilátás nyílt egész Párizsra. Látszik haloványan a Diadalív is, majdnemhogy a Louvre-ig ellátni. Jobbra pedig az Eiffel torony, ahonnét szintén nem csúnya a kilátás.

Ezen a gyönyörű egyenes sugárúton elsétáltunk a Diadalívig, majd tovább, egészen a Concord térig. A tér közepén álló obeliszk mögött pedig ott van a Louvre. Kellemes, érdekes, de foként fárasztó séta volt. Messzemenőkig megérte!