Nagy élmény volt számomra ez az út! Nem sokat fényképeztem, hiszen apám legalább 8-10 tekercset ellõtt, de a Samaria szurdokra muszáj volt személyesen ellõnöm egy egész tekercset! Igyekeztem kiválogatni a legszebb képeket. Azért idecsempésztem párat egy tengerparti kolostornál készült képeim közül is. Hihetetlen színek kápráztatták a szememet végig az út során.

Itt a tengerpartra épült vakító fehér kolostor, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket.
Igazi görög szívélyességgel.

Gyönyörű mélykék színű volt a tenger, vakító napsütésben a napszemüveg elengedhetetlen felszerelésnek számított. Öcsém a sziklafok végére is kimerészkedett.

És akkor következzen legnagyobb krétai élményem, a Samaria szurdok.
Már az odaút is nagyon vadregényes volt. Elõre figyelmeztettek, hogy csak megfelelõ cipõben engedik, hogy résztvegyünk a túrán. A lelkünkre kötötték, hogy rengeteg folyadékot igyunk menet közben is. Ami várt ránk az 16 km gyaloglás a hegyekbõl, végig egy meredek szurdokban egészen a tengerpartig.

Itt a lejárat, igen, ebben a sötét foltban kellett keskeny lépcsõsoron elindulni lefelé.

A kilátás persze gyönyörű volt fenntrõl, viszont még elég hosszú út állt elõttünk. Igen meredek ösvényen, legfelül még lépcsõkön, de lejjebb már csak köves vízmosásszerû ösvényen haladtunk lefelé.

Néha ki tudtunk lesni a fák közül. Gyönyörű erdõs hegyvidéken át haladtunk. Idõnként kikukucskáltam az árnyékból a napsütötte hegycsúcsokra. Ahogy haladtunk lefelé, rábukkantunk a szurdok kivájásáért felelõs patakra. Sikerült apámat is lekapnom, épp a megfelelõ képbeállítást próbálja kitalálni. Szerintem itt az enyém jobb lett! :)

Félúton már ritkul a zöld, egyre több szikla bukkan elõ. Megérkeztünk egy kihalt faluba, a hídon öcsém áll.

Itt elvadult kecskefélék bolyongtak a romok közt, egyiknek a nyomába is eredtem, de nem nagyon sikerült lefényképeznem. Valami pici barna folt lett belőle egy romosodott település maradványai között. Lassan de haladunk azért lefelé a patak mentén.

Lenyűgözõ, hogy ezt a vízmosást az az aprócska patak vájta ki. A baloldali sziklákon látszanak a víz vájta csíkok. Öcsém a baseball sapkája alá rakott valamit, amitõl úgy néz ki mint Rejtõ Jenõ hõsei az idegenlégióból.

A gyönyörű út végére értünk, feltűnik elõttünk a tű foka, azaz a szurdok kijárata. Hát nem épp széles. Nagy élmény volt végigjönni, bár azért picit fárasztó.

Visszatekintettünk azért, hogy honnét is jöttünk. Lennt a szurdok aljában persze frissen facsart narancslé várt minket, amibõl rögtön két-két pohárnyit kértünk fejenként. Aki akart még kitelepedhetett a tengerpartra napozni a komp érkezéséig, mivel a szurdok aljából út nem vezet sehová. Én inkább a helyi kocsma kellemesen hűvös lugasa alatt szürcsölgettem a narancslét. Egészségetekre!

Persze ennél azért több fotó készült, na meg nagyban is megnézhetők a FOTOALBUM-ban.

Vendégkönyv - Szívesen olvasgatok tetszés vagy akár nem tetszés nyilvánításokat! :))

A lap tetejére | FOTOALBUM

MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia

UtazásMánia

Samaria szurdok 1997

Kréta 1997

Samaria szurdok

FLS