"Cutty
Sark"
Emlékezés
a világ leggyorsabb és legkecsesebb vitorlásaira,
a (tea)klipperekre
A
Cutty Sark adatai:
Magasság: 64,8 m
Teljes hossz: 85,4 m
Keresztrúd: 11 m
Mélység: 6,7 m
Össztömeg: 978,5 tonna
Nettó tömeg: 937 tonna
20 lábnyi húzóerő: 2133,7 tonna
Vitorlafelület: 2.976 m2
Merülési mélység: 6,4 méter
1869.
november 22-én bocsátottak vízre a Clyde-on, a Scott és Linton hajókikötőnél
Dumbartonnál egy 963 tonnás csodálatos vitorlás hajót, a Cutty Sark-ot.
Ez a hajó óriási hírnevet szerzett az egész világon, belopva magát
a brit matrózok szívébe, akárcsak Nelson admirális halhatatlan Victory
nevű hajója…
John
Rennie grafikus készítette el számára a hajózási útvonalat, figyelembe
véve a hajó hihetetlen képességeit. Ez a terv olyan adatok alapján
készült, ami majd 3 km2 vitorlafelülettel, 17 csomó feletti maximális
sebességgel, valamint egy 3000 lóerős motorral kalkulált.
1870
februárjában a hajó már a tervezett útvonalon közlekedett. Mire
a Cutty Sark megjelent a tengeren, a teakereskedelmet addig bonyolító
kínai vitorlás hajók napjai meg voltak számlálva, bár még nem sejtették
balsorsukat. Akkoriban nyílt meg ugyanis a Szuezi-csatorna, mely
óriási előnyt biztosított a gőzösöknek, hiszen a sokkal rövidebb
utat rövidebb idő alatt járhatták meg, míg a vitorlásoknak továbbra
is meg kellett kerülniük a Jóreménység-fokát.
A Cutty
Sark azon kevés túlélő vitorlás hajók egyike, melyek Angliából világszerte
szállítottak árut. Ez a hajó egyben emléket állít társainak.
A
hajó belső elrendezése.
A középső fedélzeten található a felső teherraktár. Amikor a hajóúton
volt, ez a raktár telistele volt gyékénnyel letakart teásládákkal.
Később,
mikor a Cutty Sark bekapcsolódott az ausztráliai gyapjúkereskedelembe,
a gyapjúszállító ládákat is ide pakolták. Ezeket a Horn-fokon át
Angliába szállították. A szállítmány nagy részét azonban a hajófenékben
helyezték el, bezsúfolva a létező összes sarokba.
1981-ig
a ládákon túl, a hajóorrban szállásolták el a hajó legénységét,
majd később egyszerűbb szálláshelyet kaptak. Az elsődleges szempont
az volt, hogy az embereket könnyebben el lehessen érni szükség esetén.
A legénység két csoportból állt, az egyik a raktár felőli oldalt,
míg a másik a hajó jobb oldalát felügyelte.
A viharfedélzetről
feltekintve elámulhatunk a bámulatosan összeállított árbóczaton.
Igen nehéz elképzelni, hogy az átlagosan 28 éves legénység tagjai,
hogy voltak képesek kezelni mindezt a Horn-fok farkasűvöltő szelében.
Természetesen nem csak ebből állt a feladatuk, hisz még hátra volt
számos napi teendő.
A kötélszerkezet
10 mérföld hosszú, a vitorlavászon kiterítve 11 teniszpályát fedne
le 2973 m2 felületével. Mindennek a kezelése nagyon komoly odafigyelést,
és gyors észjárást igényelt. A kemény munka jobban ment matrózdalok
éneklése közben.
A hajófarban
volt a kapitány tartózkodási helye, ahonnét egy pillantással ellenőrizhette
a hajó haladását.
A kormánykerék volt a hajó legfontosabb része, hisz az egész hajó
biztonsága a kormányostól függött, aki folyamatosan sas szemmel
figyelte az árbocok állását. Bármi, ami megzavarhatta figyelmét,
komoly veszélyt jelentett az egész hajóra. Óriási felelősség.
Persze
itt én vagyok, de ki az aki megállta volna a helyemben? :)
Képzeljük
el a hajót egy óriási viharban, ilyenkor a szél akár 40°-ban is
megdönthette a hajót, miközben hatalmas hullámok csaptak át a fedélzeten,
lesodorva mindent, ami nem volt lerögzítve. A legénység ilyenkor
a vitorlák kurtításán kívül csak imádkozhatott, és drukkolt a kormányosnak.
A tisztszállás
és az ahhoz tartozó gazdasági helységek a hajó hátsó részében helyezkednek
el. A kapitány és a tisztek jobb körülmények közt laktak, mint a
legénység többi tagja, de mai szemmel nézve ez se volt valami fényes.
A szalon elsősorban étkezésre szolgált, bár az ebédasztalt másra
is használták, ugyanis itt szét lehetett teríteni a navigációs térképet.
Jó időben
a fedélzeten mindenki legalább 12 órát dolgozott a hét minden napján,
rossz időben pedig még ennél is többet, ha kellett, csupán néhány
fontos bérért.
Az előfedélzeten
találhatjuk a fedélzeti konyhát és az ácsműhelyt, illetve a matrózok
szállását. Olyan aprócska helyen laktak az emberek, hogy csak különleges
rend és tisztaság mellett lehetett elviselni a majd 6 hónapnyi utat
ezen a szűk helyen. Minél tapasztaltabb volt egy matróz, annál kevesebb
felszerelésre volt szüksége.
A
tisztek és a legénység részére egyaránt a konyhai szenes tűzhelyen
főztek, de míg a legénység a fedélzeten evett, a tisztek étkét pincérek
tálalták fel a szalonban.
Az előfedélzet
mögött, pontosan a hajó alján volt a világító terem és egy ketrec
az állatoknak. Indulás előtt a hajókat feltöltötték állatokkal,
például malaccal, csirkével, így a hajózók húst, kekszet és babot
ettek.
Természetesen
azt se bírtam ki, hogy kimenjek a hajó orrába, már amennyire lehetett.
A tengerészek
fürdőszobája két kis fedélzeti egység volt a hajó két oldalán egy-egy
csappal, melyből sós víz folyt. A hajón nem igazán lehetett mosakodni,
de egy matróznak egy vödör víz elég kellett legyen.
Az előfedélzet
alatt található a horgonyfelvonó és a hajókötél. A horgonykötél
egy erős függőleges gerenda tetejéhez volt rögzítve. A horgonyfelvonót
a legénység kézzel működtette, hisz a hajó egyetlen erőforrása a
puszta izomerő volt.
Hátul
a csillagfedélzeten láthatuk a vászonnal borított négyszögletes
fedélzeti lejárót, melyen keresztül rakodták ki és be a szállítmányt.
A hajóorr
felőli főárbócnál található a kézi működtetésű pumpa, mely a hajófeneket
volt hivatott szárazon tartani. Ha a hajó csak egy kis léket is
kapott, a legénység kénytelen volt folyamatosan működtetni a pumpát.
A hajóról
először 1930-ban készült film, ami főleg a legénység életét mutatja
be.
A hátsó
fedélzeti házban vagy „fél fedélzet”-en a a vitorlamestert, az ácsot
a vitorlakészítőt és a tanoncokat szállásolták el, a tetején pedig
a két életmentő csónakot darukkal és a kis csónakot tárolták. A
tyúkketreceket is itt helyezték el az út során.
A hajó
felépítése vegyes szerkezetű. Alul a fagerendák helyezkedtek el,
ezt a 19. századig alkalmazták, majd ezután az egész hajótörzs anyagát
a vas, majd az acél váltotta föl. A vízszint alatti padlózat szilfából,
a vízszint feletti pedig kb 56 incs vastag indiai tölgyfából készült.
A padlózaton kívül a hajótestet rézzel védték az esetleges ütközéstől,
valamint a férgek és szúvak ellen.
Kívülről
körbesétálva a hajót a hátsó fedélzeten felfedezhetjük az „India
csillaga” felirat mellett a mottót, mely egy népszerű angol közmondás
átalakítása után a hajó első tulajdonosának, White Hat Willisnek
a nevét őrzi.
"Where there is a Willis a way." (Ahol van akarat, ott út
is van.)
A Cutty
Sark rövid története kronológiai sorrendben:
- Megépítették Dumbartonban
1869-ben Ł16.150-ért.
- 1870-1877-ig hajózott
a kínai teakereskedelemben.
- Leggyorsabb utazás:
1871-ben 107 nap alatt Angliába.
- 1883-1895-ig az ausztráliai
gyapjúkereskedelemben hajózott.
- Leggyorsabb utazás
a Horn-fokon kerszetül: 1885-ben 72 nap alatt.
- 1895-ben eladták
portugál tulajdonosoknak. Átkeresztelték Ferreirra-ra.
- 1917-ben leárbócolták
és barokk darabbá alakították.
- 1922-ben megvette
Dowman kapitány és felesége, és újra vitorláshajót készítettek
belőle.
- HMS Worcester oktatóhajónak
adták 1938-ban.
- 1953-ban a Cutty
Sark társaságnak adták.
- 1957-ben a HM The
Queen által lett megnyitva a nyilvánosság előtt.
- 1998 nyarán üdvözölték
a 14 milliomodik látogatót a fedélzeten.
A lap tetejére |