Utolsó frissítés: 2009-06-06
Rianna Szubjektív | Naplókám | Ham'Pló | Képeslap| Linkek, partnerek | E-mail
Mániás oldalak:
MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia
UtazásMániaCutty Sark |
|
Párizs 1990 Párizs 1999 Gmunden, Filzmoos és a Grossglockner
|
"Cutty Sark"Emlékezés a világ leggyorsabb és legkecsesebb vitorlásaira, a (tea)klipperekreA Cutty Sark adatai:
1869. november 22-én bocsátottak vízre a Clyde-on, a Scott és Linton hajókikötőnél Dumbartonnál egy 963 tonnás csodálatos vitorlás hajót, a Cutty Sark-ot. Ez a hajó óriási hírnevet szerzett az egész világon, belopva magát a brit matrózok szívébe, akárcsak Nelson admirális halhatatlan Victory nevű hajója… John Rennie grafikus készítette el számára a hajózási útvonalat, figyelembe véve a hajó hihetetlen képességeit. Ez a terv olyan adatok alapján készült, ami majd 3 km2 vitorlafelülettel, 17 csomó feletti maximális sebességgel, valamint egy 3000 lóerős motorral kalkulált. 1870 februárjában a hajó már a tervezett útvonalon közlekedett. Mire a Cutty Sark megjelent a tengeren, a teakereskedelmet addig bonyolító kínai vitorlás hajók napjai meg voltak számlálva, bár még nem sejtették balsorsukat. Akkoriban nyílt meg ugyanis a Szuezi-csatorna, mely óriási előnyt biztosított a gőzösöknek, hiszen a sokkal rövidebb utat rövidebb idő alatt járhatták meg, míg a vitorlásoknak továbbra is meg kellett kerülniük a Jóreménység-fokát. A Cutty Sark azon kevés túlélő vitorlás hajók egyike, melyek Angliából világszerte szállítottak árut. Ez a hajó egyben emléket állít társainak.
A hajó belső elrendezése. A középső fedélzeten található a felső teherraktár. Amikor a hajóúton volt, ez a raktár telistele volt gyékénnyel letakart teásládákkal. Később, mikor a Cutty Sark bekapcsolódott az ausztráliai gyapjúkereskedelembe, a gyapjúszállító ládákat is ide pakolták. Ezeket a Horn-fokon át Angliába szállították. A szállítmány nagy részét azonban a hajófenékben helyezték el, bezsúfolva a létező összes sarokba. 1981-ig a ládákon túl, a hajóorrban szállásolták el a hajó legénységét, majd később egyszerűbb szálláshelyet kaptak. Az elsődleges szempont az volt, hogy az embereket könnyebben el lehessen érni szükség esetén. A legénység két csoportból állt, az egyik a raktár felőli oldalt, míg a másik a hajó jobb oldalát felügyelte. A viharfedélzetről feltekintve elámulhatunk a bámulatosan összeállított árbóczaton. Igen nehéz elképzelni, hogy az átlagosan 28 éves legénység tagjai, hogy voltak képesek kezelni mindezt a Horn-fok farkasűvöltő szelében. Természetesen nem csak ebből állt a feladatuk, hisz még hátra volt számos napi teendő.
A kötélszerkezet 10 mérföld hosszú, a vitorlavászon kiterítve 11 teniszpályát fedne le 2973 m2 felületével. Mindennek a kezelése nagyon komoly odafigyelést, és gyors észjárást igényelt. A kemény munka jobban ment matrózdalok éneklése közben. A hajófarban volt a kapitány tartózkodási helye, ahonnét egy pillantással ellenőrizhette a hajó haladását.
A kormánykerék volt a hajó legfontosabb része, hisz az egész hajó biztonsága a kormányostól függött, aki folyamatosan sas szemmel figyelte az árbocok állását. Bármi, ami megzavarhatta figyelmét, komoly veszélyt jelentett az egész hajóra. Óriási felelősség. Persze itt én vagyok, de ki az aki megállta volna a helyemben? :) Képzeljük el a hajót egy óriási viharban, ilyenkor a szél akár 40°-ban is megdönthette a hajót, miközben hatalmas hullámok csaptak át a fedélzeten, lesodorva mindent, ami nem volt lerögzítve. A legénység ilyenkor a vitorlák kurtításán kívül csak imádkozhatott, és drukkolt a kormányosnak. A tisztszállás
és az ahhoz tartozó gazdasági helységek a hajó hátsó részében helyezkednek
el. A kapitány és a tisztek jobb körülmények közt laktak, mint a
legénység többi tagja, de mai szemmel nézve ez se volt valami fényes.
Jó időben a fedélzeten mindenki legalább 12 órát dolgozott a hét minden napján, rossz időben pedig még ennél is többet, ha kellett, csupán néhány fontos bérért. Az előfedélzeten találhatjuk a fedélzeti konyhát és az ácsműhelyt, illetve a matrózok szállását. Olyan aprócska helyen laktak az emberek, hogy csak különleges rend és tisztaság mellett lehetett elviselni a majd 6 hónapnyi utat ezen a szűk helyen. Minél tapasztaltabb volt egy matróz, annál kevesebb felszerelésre volt szüksége.
A tisztek és a legénység részére egyaránt a konyhai szenes tűzhelyen főztek, de míg a legénység a fedélzeten evett, a tisztek étkét pincérek tálalták fel a szalonban. Az előfedélzet mögött, pontosan a hajó alján volt a világító terem és egy ketrec az állatoknak. Indulás előtt a hajókat feltöltötték állatokkal, például malaccal, csirkével, így a hajózók húst, kekszet és babot ettek. Természetesen azt se bírtam ki, hogy kimenjek a hajó orrába, már amennyire lehetett. A tengerészek fürdőszobája két kis fedélzeti egység volt a hajó két oldalán egy-egy csappal, melyből sós víz folyt. A hajón nem igazán lehetett mosakodni, de egy matróznak egy vödör víz elég kellett legyen. Az előfedélzet alatt található a horgonyfelvonó és a hajókötél. A horgonykötél egy erős függőleges gerenda tetejéhez volt rögzítve. A horgonyfelvonót a legénység kézzel működtette, hisz a hajó egyetlen erőforrása a puszta izomerő volt. Hátul a csillagfedélzeten láthatuk a vászonnal borított négyszögletes fedélzeti lejárót, melyen keresztül rakodták ki és be a szállítmányt.
A hajóorr felőli főárbócnál található a kézi működtetésű pumpa, mely a hajófeneket volt hivatott szárazon tartani. Ha a hajó csak egy kis léket is kapott, a legénység kénytelen volt folyamatosan működtetni a pumpát. A hajóról először 1930-ban készült film, ami főleg a legénység életét mutatja be. A hátsó fedélzeti házban vagy „fél fedélzet”-en a a vitorlamestert, az ácsot a vitorlakészítőt és a tanoncokat szállásolták el, a tetején pedig a két életmentő csónakot darukkal és a kis csónakot tárolták. A tyúkketreceket is itt helyezték el az út során.
A hajó felépítése vegyes szerkezetű. Alul a fagerendák helyezkedtek el, ezt a 19. századig alkalmazták, majd ezután az egész hajótörzs anyagát a vas, majd az acél váltotta föl. A vízszint alatti padlózat szilfából, a vízszint feletti pedig kb 56 incs vastag indiai tölgyfából készült. A padlózaton kívül a hajótestet rézzel védték az esetleges ütközéstől, valamint a férgek és szúvak ellen. Kívülről körbesétálva a hajót a hátsó fedélzeten felfedezhetjük az „India csillaga” felirat mellett a mottót, mely egy népszerű angol közmondás átalakítása után a hajó első tulajdonosának, White Hat Willisnek a nevét őrzi. "Where there is a Willis a way." (Ahol van akarat, ott út is van.)
A Cutty Sark rövid története kronológiai sorrendben:
|
Megjegyzés:Gyerekkoromban meghatározó élményt nyújtottak Dékány András könyvei. Kedvenc könyveimközül A fekete herceg, aminek hatására klipper-rajongó lettem.Sajna már csak antikváriumban lehet kapni... |
|
 |
|
|
|
