2003-08-04

Megérkeztünk este tíz perccel 7 előtt Szepezdre, nagyon pöpecül idetaláltunk… Az út Balcsi melletti szakasza volt csak lassú Almádiig, onnét lehetett rendesen jönni. Eredetileg úgy terveztük, hogy Fehérvárnál elkanyarodunk Veszprém felé, és Zánkánál jövünk le a Balcsipartra, de olyan jól lehetett jönni az autópályán, hogy inkább maradtunk ott, utána azonban megszívtuk kicsit, elég lassan jutottunk el az északi partig.
Ákos papája nagyon aranyos volt, körbevezetett minket a házban, megmutatott mindent… Szuper kégli! Még kábeltévé is van, azt hittem lehidalok, mikor kiderült… Aztán idegenvezetés is volt, elmentünk egy nagyon fincsit vacsizni a Gombába Révfülöpre. Szóval kimerítő tájékoztatást kaptunk a környék vendéglátóipari lehetőségeiről: mit érdemes és mi kerülendő. Hol merre lehet eljutni érdekesebb irányokba, stb…
Az első este nagyon jól telt, de az éjszaka picit szakaszosra sikerült. Valahogy nem bírtunk egyhuzamban 1 óránál tovább aludni. Elég zizis, sok hülye álommal spékelt éjszaka volt, és mire reggel tovább aludtunk volna, a szomszéd elkezdett füvet nyírni… aztán meg percenként csengett a mobilja, ami mintha a mi nappalinkban szólt volna… Számomra még az éjjel egy állandó kezdődő fejfájással is párosult. Pont annyira, hogy kellemetlen legyen… Reggel Quarelinnel kezdtem, mert a szimpatikus fűnyíró igencsak felerősítette a fejemben bulizni készülő migrénmanókat.
Aztán miután már úgyis felkeltem, nekiláttam kicsomagolni (este jól elhanyagoltuk), teát főzni, kedvesemet ébresztgetni… Végül jól megreggeliztünk. Most a tovább pihizés folyik… Az ablakból simán látni lehet a Bacsit, csak picit homály így szúnyoghálón-függönyön át, de ottan van. A teraszról tisztán látszik!
Lassan el kéne szánnunk magunkat, hogy elsétáljunk egy élelem beszerző körútra, ugyanis reggelinél felfedeztünk némi hiányosságot… na meg a felélt javakat is pótolni illik. Asszem be kéne hozni a térképet a kocsiból, megnézni merre érdemes kimozdulni…bár egyelőre nem tűnik úgy, hogy sikere lenne a kirándulási elképzeléseimnek. Ha boltig sikerül eljutni, az már sikernek könyvelhető el a mai napra.
Na vettem egy frissítő zuhanyt, naggyon fincsi volt! Mivel más nem jut eszembe, hát írok tovább. Bosszantó ugyan, hogy ezen a kis gépen, ha normális billentyűleosztás van, akkor nincs hosszú ’í’, de ha a 101-es billentyűzet van, akkor meg a z és y van felcserélve… hihetetlen bosszantó tud lenni! Most mondja Ákos, hogy a jobb ALT J ilyenkor a hosszú í. Jókor, most két napi írásomat kell javítgatnom… ?
Hát a vásárlás össze lesz vonva az ebéddel, mivel főzni nem fogok – ebben a melegben kész katasztrófa lenne a hőreceptoraimnak. Kétszer kimozdulni ebben a hőgutában nem hajlandó kétszemélyes csapatunk férfi tagja, és persze igaza van. Kint tombol a 34 fok árnyékban, árnyék pedig elenyészve fordul elő a környezetünkben. Most, hogy rámjött az írhatnék, jó lenne, ha átmásoltam volna a regényemet ide, de hát nem tettem. Majd megpróbálok emlékezetből lejegyezni pár fejezetet, hátha nem lesz nagyon gáz, és hozzá lehet illeszteni gond nélkül az eddigiekhez.

2003-08-05

Na, ma is felébredtünk, egyszer hajnalban a dögmelegre – ablaknyitás -, majd az én szimpatikus vekkeremre, ui. Elfeledtem kikapcsolni a telcsimen a hétköznapokra beállított fél nyolcas ébresztőt. Aztán pedig dudaszó, és mivel tegnap kint hagytam a kocsit a kapu előtt, Kedvesem kizargatott megnézni, nem miattunk dudálnak-e kora reggel. Hát nem. Aztán már nem igazán tudtam visszaaludni, igy kirámoltam egy nyugágyat a kertbe és írom eme becses naplófélét. Persze van némi restanciám mi is történt tegnap.
Végülis nem volt rossz az ebéd, hideg tejszínes gyümilevest ettünk, utána palacsintát. Be is vásároltunk pár dolgot, kapásból ott hagytunk több, mint 4000,- Ft-ot. Pedig alig vettünk valamit. Nem tudom, de ez még a budapesti kisábécéknél is drágábbnak tűnik nekem.
A délután henyével és tévézéssel telt, olyan meleg volt, hogy egy minimális séta a boltig eléggé kiszívta belőlünk a kirándulókedvet. Este nyolc tájt már el is indultunk Füredre egy esti sétára és egy vacsira. Nagy élet van ott, de sajnos ez csak a partra koncentrálódik. Pedig a Balaton kevés (cca. 2-3) városias településének egyike, ráadásul nagyon klassz fekvéssel. A kikötő persze hozta a formáját, én mondjuk nagyon szeretem a kikötőket. Talán Rejtő teszi… Na meg a virtorlázásért való rajongásom. A part élénk, zsúfolt, eseménydús volt, tele portré és egyéb rajzolókkal, festőkkel, tűzdobálókkal, mindenféle világító-villogó bizgentyűárussal, na és legnagyobb mértékben persze az elengedhetetlen bazársor képviseltette magát. Természetesen találkoztunk a görbenyakúakkal, akik persze a falatozó népek környékét tisztelték meg elegáns megjelenésükkel cseppet sem érdekből.
Phű idejött a nap, és reggel fél kilenckor idehalok a hőtől… gyorsan beköltözöm, mert a kertből most eltűnik jóidőre az árnyék. Itt bent a házban kellemes hűs van egyelőre.
Szóval ott tartottam, hogy a füredi part élettől nyüzsög, de sajnos kicsit beljebb, a városias részeken nem tombol az élet, pedig… Szóval kár. Végül a Vitorlás étteremben ettünk, a leves szupi volt, de hajdani emlékeimben sokkal finombabb volt a rántott fogas. Eme jelenlegit elfeledte a szakács megsózni. Azért citrommal és utánsózással ehető volt.
Visszaérve felfedeztük, hogy a pókok átvették a hatalmat a kégli felett. Egy hatalmas, legalább 6 centis Keresztapa vezetésével sok-sok Jeromos függeszkedett a frekventált helyeken. Ákosnak ilyenkor jobb behúzott nyakkal járni, mert a feje búbjával simán pókhálózhatna, ha picit kihúzza magát. Akcióba lendültünk, és a hálóhelyről száműztük őket. A nappaliban vadásszanak, de ha lehet ne a fejemtől pár centire függeszkedjenek… Azért elég arachnofóbabb vagyok, nem kell még az is hogy belemancsoljak egy jóleső nyújtózkodáskor Jeromosék hálójába.
Jól megéheztem, így nekiláttam reggelizni, persze Ákos durmolt ezerrel. A neki kikészített kaja várhatott délig, addig kiolvastam egy NG-ot. Aztán a délután tévézéssel telt, a hőségben semmi kedvem nem volt kimoccanni. Viszont este elugrottunk Badacsonyba, ettünk fincsit, és sétáltunk egy nagyot a mólón. Fürdőrucit is akartam venni, de nem jött össze – nem találtam olyat, amiért pénzt adnék. Sajna a mostani fürdőrucik egy-két szezonnál többet nem bírnak, legalábbis a gumijuk. Az enyém is most adta be a kulcsot… De mivel fürdeni még nem sikerült lejutnunk (Ákos nagy ellenzője a strandolásnak), nem is akkora katasztrófa. Elvégre a házban egy szál bugyiban is remekül elvagyok.
Visszaérve persze Keresztapa és a többi Jeromos remekül érezte magát, sőt három kisjeromos a fürdőben orgiát tartott. Sikerült ugyanis nyitva hagyott ablak mellett a villanyt is égve hagyni. Ennek eredményeképp annyi muslinca jött be, amennyi nem szégyellt. Ilyen élénk mozgást még pókoknál nem sikerült megfigyelnem, azt se tudták melyik fogás felé induljanak hirtelen.

2003-08-06

Mivel tegnap elhatároztuk, hogy ma délelőtt elmegyünk kirándulni valamerre még a déli hőség előtt, beállítottam a telcsimen az ébresztést. Természetesen hajnalban ismét akadt valami, ami nem hagyott minket aludni. A szomszéd Churchill nevű kutyája találhatott valami nagyon hosszan és kitartóan megugatandót, lehet hogy egy szegény süni tévedt a kertjükbe. Minket sikerült totál felidegesítenie a morgással vegyes ugatással.
Aztán visszaalvás, majd egy tök érdekes álmom közepén az ébresztő. Annyira nem volt kedvem felkelni, hogy még a telcsit se csaptam le, aludtunk tovább tízig. Persze mire megreggeliztünk, itt volt a 11 óra, amikor is megjegyeztem, hogy most kéne visszaérnünk a kirándulásból. Hát igen. Teljes győzelmet aratott a lustaság. Igaz nem túl felhőtlen és pihentető az alvás itt lent, egyrészt az ágy kissé kényelmetlen, és mindig van valami éjszakai ébresztő. Na persze a meleg is kellemetlen.
Most épp itt tartunk, reggeli után, programkitaláció előtt… Megintcsak estére korlátozódik a mozgásunk, mikor már hőguta nélkül megúszható egy-egy kiruccanás. Terveink közt szerepel egy Siófoki kirándulás, meglátogatnánk Kardszárnyúékat, na meg akkor már belekóstolnánk a Cukrászdájuk kínálatába is. Persze körül szeretnék nézni a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkban is picit (Káli medence, Tihany, Badacsonyi bazaltorgonák, stb…), de nem bizti hogy sikerül. Egy hajókirándulás is jó lenne, Ákos legalábbis affinisnak mutatkozott iránta.
Na most sikerült elérni a nap fénypontját, nem tudtam mi hiányzik. Megszólalt a Family Frost roppant szimpatikus szignálja itten a ház előtt. Brrr… Per pillanat fogalmam sincs mi legyen, kedvem lenne kimoccanni, de kint visszariaszt a hőség. Ákos se az a hűde aktív, nem épp stimuláló tényező e téren. Megint csak este moccanunk valahová, csak még ki kéne találni hová… Talán mehetnénk fel a hegyek felé… Majd meglátjuk.

2003-08-07

A tegnapi nap jól sikerült. Viszonylag korán nekiindultunk, és a Káli medencén keresztül Tapolcára mentünk. 5-re értünk oda, tehát már parkolási díjat nem kellett fizetni, viszont még nyitva volt a tavasbarlang, ahol sétáltunk és csónakáztunk is egyet. Végre találtunk bankomatot is, igaz városban voltunk. Aztán lesétáltunk a Malom-tóhoz, ami egy nagyon kellemes zugnak bizonyult egy igen minimális mediterrán beütéssel. Legalábbis ahol végül ettünk, az a hely tele volt leanderrel, leomló virágokkal, keskeny lépcsővel, ráadásul pizzát ettünk…
Innét tovább indultunk Keszthelyre, ami szintén városnak bizonyult. Nagyon kellemes városnak. Persze elsétáltunk a Kastélyhoz, és romantikáztunk a kertjében. A hold épp felkelt, a nap már lenyugodott, és egész sejtelmessé kezdett válni a kastély parkja. Nagyon élveztem az egész napot.
Elindulás előtt pedig nekifogtam Douglas Adams és Mark Carwadine könyvének, melynek címe Utoljára látható. Nagyon jó könyv, szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre, Douglas Adams elképesztő stílusában. Azt hiszem ezt az embert nagyon tudtam volna kedvelni a gondolkodása, hozzáállása, humora és egyénisége miatt. Szomorú hír volt a halála. Ezt a könyvét mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, akár teljesen idegen tőle a veszélyeztetett állatok védelme, vagy a természetvédelem, akár komolyan foglalkozik a témával. Még a mérgeszöldek és elvakult állatvédők is igen komoly tanulságokat vonhatnak le maguknak, már ha van hozzá szemük.
Ákos közben nekilátott és megírt egy rég tervezgetett cikket a Tramways & Urban Trains című angol szaklapnak Budapest villamoshálózatáról. Remélem időben eljut hozzájuk és a következő számban már megjelenik. Azt hiszem jót tesz nekünk ez a kikapcsolódás, még ha nyafogunk is az ágy kényelmetlensége és az alvás pihentető voltának hiánya miatt.

Mára Veszprém és Nagyvázsony volt tervben, csörgött is a vekker, én fel is keltem – egész jót sikerült aludnom – de Ákos megint kialvatlanul ébredt fel. Nekem csak jól elgémberedett mindenem a kényelmetlen ágytól, de nem mondhatnám, hogy még álmos volnék. Na, mindjárt ugrik a majom a vízbe, Ákos azt mondta, hogy nézzem meg sikerült-e visszaaludnia, ha nem, akkor el tudunk indulni… Persze ha elaludt, akkor nem ébresztem – hadd pihizzen – holnap úgysem lehet, mert várnak minket Széplakon délelőtt… Végülis ma is el tudunk indulni 4 óra tájt, és akkor még látunk is valamit – esetleg az állatkert is nyitva lesz – mint tegnap, mégsincs már annyira hőguta. Egyébként is a fényképező aksiját tegnap elfeledtem töltőre tenni, így most tér magához. Ha most indulunk, lehet hogy ki se bírja a mai napot végig… Majd meglátjuk. Mondjárt megkukkantom Ákosomat óvatosan. Aludt a szentem, de felébredt rám. Olyan kis álmos, hogy úgy döntöttem inkább aludjon, mint nyafogjon. Addig is irkálok, és reggelizem egy kis pizzát, ui. zsenialitásomnak köszönhetően elhoztuk a fél pizzánkat tegnap doggybag-ként, mert nem bírtuk megenni. Asszem nagyon jó ötleteim vannak. Most nagyon jól esik felmelegítve és nem kell alkotni semmit, ami nagy előny!
Megpróbálok foglalkozni picit a regényemmel… Hátha…! Hát nem nagyon megy. Valhogy nincs ihletem, vagy inkább olvasnék mint írnék. Ezt is fogom tenni. Továbbra is szuper könyv az Utoljára látható. 11 tájt eléggé elfáradtam, így visszabújtam Ákos mellé az ágyba. Egykor kezdett magához térni Ákos, gondolom a gyomra szólt neki. Én arra ébredtem, hogy a mikroval vacakol. A maradék pizza illatára én is felkeltem.
A délután henyéléssel, semmittevéssel, némi olvasással telt részemről, Ákos irogatott. Aztán elindultunk Nagyvázsonynak, de sajna a vár nem volt jelezve abból az irányból, ahonnét érkeztünk, így mentünk tovább egyenesen Veszprémbe. Nagyon kellemes romantikus hely, először az Állatkerthez mentünk, de 3 perc volt csak hátra zárásig, mire odaértünk. Igy aztán irány a vár, majd kisétáltunk a kálvária dombra, vagy inkább sziklára. Nagyon klassz onnét a látvány, sok fotót is csináltam. Aztán kezdtünk megéhezni. Vacsi után Füred felé jöttünk vissza egy nagyon szép úton. Erdős-vögyes-hegyes és pont naplementekor, szóval klassz. Aztán bementünk a Tihanyi révhez, megnézni mibe kóstál és milyen gyakran jön-megy a komp. Felmentünk az apátságig. Érdemes volt, gyönyörű volt az alkonyi kilátás.
Mire hazaértünk Jeromosék elfoglalták szokott helyüket, bár Don Corleone időnként máshol telepszik meg. Most a fekete villanyvezetéken dekkol. Hatalmas nagy, nagyon ijesztő. Már jópár napja lakunk együtt a családdal, de nehéz megszokni, ha látjuk.

2003.08.08

A mai nap viszonylag korán indult, elhussantunk a Tihanyi révhez, ahol szemeim igencsak elkerekedtek az árak láttán. Ennyiből háromszor körbeautózom a Balcsit és még ebédre is fussa. Nem beszélve az egyetlen büféről, ami a várakozás közben elérhető. Majd annyit fizettem egy hotdogért és üdítőért, mint a kompolás díja. Sebaj, átkompoltunk, és remek érzékkel odataláltunk a cukrászdához, jó nagyon beszélgettünk Gyöngyiékkel és nem csak macsekokról, hanem a repülésről és a számítástechnikáról is, így Ákos se unatkozott. Visszafelé már kerülő úton, kocsival mentünk, egy fincsi ebédre még megálltunk Siófokon, majd a felmenőkkel való telefonos értekezés után vissza indultunk Szepezdre. Családi útmutatás, beszélgetés és egy fincsi vacsi után úgy döntöttünk, hogy elindulunk még este haza, ne kelljen majd a dugóban araszolni és persze sürgős intéznivalóink is voltak, pl. a felhalmozódott e-mailek megtekintése, és a nyaralás kipihenése.