Utolsó frissítés: 2009-06-06
Rianna Szubjektív | Naplókám | Ham'Pló | Képeslap| Linkek, partnerek | E-mail
Mániás oldalak:
MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia
UtazásMániaBarcelona 2007 |
|
Párizs 1990 Párizs 1999 Gmunden, Filzmoos és a Grossglockner
|
Barcelona2007. június 14-19.Készítettem 337 képet, bár abból nem mind sikerült jól, azért van miből mazsolázni. Belerámoltam 200 képet a fotoalbumba azoknak, akik mindre kíváncsiak.A programunk lehetett volna színesebb is, kicsivel több pénzzel, de így sem panaszkodhatunk, lefeljebb a lábaink, ugyanis lejártuk őket rendesen.
Érkezés után megkerestük a vonatot. Már itt észleltük, hogy építkeznek mindenhol. Ákos meg is jegyezte, hogy az EU pénzekből azért nem jut már nekünk, mert mind elköltötték már :) Bejutva a városba első dolgunk volt beszerezni a Barcelona Card nevű igen hasznos dolgot, ami amellett hogy minden közlekedési eszközre érvényes, rengeteg kedvezmény és ingyenjegy tárháza.
A katedrális után megnéztük a kerengőt is. Ilyen kis helyeket el tudnék képzelni nálunk is, nekem nagyon bejött. Aztán elkezdtünk kajáldát keresni, végül a Ramblán fizettünk egy menüt: Gaspacho, Paella, Sangria, kávé - ezzel úgy érzem stílszerűen indítottunk. Meg akartuk még nézni a Plaza Espanya-n a színes-zenés szökőkutat. Hát jól kicsesztek velünk, valami autószalon-izé volt, ami miatt kordonnal le volt zárva az egész terület. Hiába nem volt már nyitva, a kordon zárva maradt, a szökőkúthoz max ejtőernyővel lehetett volna közel jutni. És a hacaca vasárnap ér véget. (Hétfőn is elnéztünk arra, de még kedden is a reptérre menet azt láttuk, hogy konténerek, kordonok, teherautók vannak és pakolnak.) Így a szökőkút kimaradt.
Lefelé - villamos fotózási célzattal - gyalog mentünk. Ákos a tujákat, én meg virágokat fotóztam. Vagyis próbáltam, de nem mind lett jó. Innét irány a Sagrada Familia. 1997-ben már jártam itt, de be nem mentem. Most körbejártuk alul-felül. Érdekes, nekem tetszett, csak a terveken a főhajó és torony kicsit túlizének tűnt (bocsi, de nem találtam megfelelő kifejezést). Lehet, ha végre elkészül pár száz év múlva, akkor élőben jól fog mutatni.
Megnéztük az állatkertet is - kívülről. Ugyanis este hatkor már nem fizetek ki horror belépődíjakat, és anno már jártam itt, amikor Hópehely még élt. Így aztán nem volt olyan fontos bemennem. Lementünk tengerpartra, megnéztük a sok strandolót, majd visszabuszoztunk a Ramblára és megkajáltunk a Plaza Reial-on. Ezen alkalommal is Sangriáztunk, viszont itt két főre egy nagy kancsóval hoztak. Első kóstolásra is erősebb volt, mint a tegnapi. Végül eléggé a fejembe szállt, így roppant vidáman fizettem ki nem kevés jurocskát. Aztán spórolhattunk...
Innét indultunk a Park Güell felé, persze előtte ha már arra járunk, útba ejtettük a Pedrerat és a Casa Batllót is. Mire a parkba értünk kissé lerongyolódott a talpunk, így csak amolyan ízelítőt vettünk, majd lebuszoztunk a Para-lel metróállomáshoz. Nem sokat szaroztak a névadással a városfejlesztők: Diagonal = átló, Para-lel = párhuzamos, két nagy széles útjuk. A város másik végében lévő villamosvonalakat is meg kell természetesen nézni, így felpattantunk a számunkra legpraktikusabb L3-as metróra (ez szinte házhoz vitt mindig), és a Diagonal délnyugati végében közlekedú tujákat is kipróbáltuk. Estefelé irány a kihagyhatatlan (számomra, de már megfertőztem Ákost is) Hard Rock Cafe. A villamos végállomástól a megfelelő busz megtalálása kisebb városnézéshez vezetett, így végül nagyon fáradtan és éhesen ültünk fel a buszra. Az egyetemnél hirtelen rohamrendőrökre lettünk figyelmesek, akik egy viszonylag - a bp-i szeptemberi tömegekhez képest - kis tömeget vettek körül, zárták le az utcákat stb... Ettől függetlenül zavartalanul lehetett közlekedni keresztül a téren a busszal, és egyébként is. Később, mikor a HRC-ból kijövet szintén fejük búbjáig beöltözött kommandósokat láttunk, meg se lepődtünk. A tüntetők átköltöztek a Catalunyára. Ránk se hederítettek az épp beöltőző, fegyverzetet igazgató kommandósok, mikor elsétáltunk a Ramblára.
A szállóig végigsétáltunk a Ramblán, ahol nyüzsögtek az emberek, mit nekik a tőlük nem messze tűntetők és rohamrendőrök jelenléte.
Elég szomorú volt látni a kupacokba lévő teknősöket, egyéb állatokat... Ekkorra már nagyon fáradtak voltunk, beiktattunk egy sziesztát. Utána lesétáltunk a kikötőbe (esernyőt vittem, mert nagyon fekete volt az ég), lecsüccsentünk a híres mólóra és remekül elvoltunk napnyugta utánig. Kb. 2,5 órát ücsörögtünk nézve és fényképezve a kikötő forgalmát, a sirályokat, a naplementét, és még a fejfájásom is elmúlt, amit a szieszta se tudott orvosolni, azt a tengeri levegő igen. Eső egy csepp sem esett, de kellemes hűvös volt, a nap se sütött így a napszúrási tüneteink is eltűntek.
Aztán már csak némi városnézés az Aerobus-ról, amíg kiérünk a reptérre. Na itt volt kis kavarodás, de sikeresen vettük az akadályokat. Semmi nem volt igaz: a terminál, a check-in pult, de még a kiírt kapu se az volt, mint eredetileg. Még anyunak is sikerült Tio Pepét venni, igaz a túlsó terminálon, mint ahonnét mi indultunk, kb. a 8. üzletben találtunk csak. Aztán visszacaplatás, még valamit enni is akartunk, aztán csak elindultunk - kis késéssel a papírformától - de érkezni már pontosan érkeztünk. Az utazás alatt visszafelé is volt látnivaló, mivel az Alpok felett repültünk. Volt pár havas csúcs, csupasz sziklák, völgyek, tavak. Nem volt unalmas, bár mivel az ablaknál Ákos ült, az ő fotózott. Rianna 2007. június 23. |
|
|
 |
|
|
|
A repülőút nem volt túl eseménydús, részemről taxi, kivéve az induláskor a gyorsítást. Egy momentum újdonság volt, ugyanis a Balaton mellett repültünk végig. Eddig csak kisgéppel jártam arra, ami más távlat (az igazat megvallva sokkal jobb), de így is klassz volt felismerni a Tihanyi félszigetet. 
A szállodában való lepakolás után nekilódultunk a városnak. Már a szállodához való eljutás is élmény volt, hiszen a La Rambla-n kellett mennünk, ahol mutatványosok, madár és kisállatárusok, önjelölt előadóművészek, virágok, nyüzsgés van a nap szinte minden szakában. Körbejártuk a kikötőt, betévedtünk a gótikus negyed kis utcáiba, és megtaláltuk a csütörtökönként megjelenő antik piacot is, ahol a régi szódásüvegektől kezdve, írógép, telefon, fényképezőgép, és mindenféle hihetetlen mennyiségben volt kipakolva. 
Másnap elindultunk a Tibidabohoz, mikor is kiderült, hogy a Blue Tram csak hétvégén jár... rendőrkanyarral visszafordultunk, és inkább a Tengerészeti Múzeumot néztük meg. Kicsit hajórajongó volnék, így ezt nem hagyhattuk ki. Ennek keretében Euláliát, a háromárbócos Scoonert is közelről megnézhettük, átmászkálhattuk a kikötőben. Ezután egy 1,5 órás hajókirándulásra mentünk, bár előtte - okosan - ettünk egy kis "éhség" Tapast. A kikötőből kiérve ugyanis voltak hullámok. A part mentén felmentünk, majd vissza. Na ez a vissza, széllel szemben elég hullámozós volt, mivel megerősödött a szél, és a katamarán testű kis motoros igen nagyokat liftezett. Ha nem ettünk volna előtte, a gyomrunk csatlakozott volna, és némi disszonanciával még fel is fordul. A kikötőben is körbementünk, megnéztük közelebbről a Carnival Freedom-ot bár ő már indult kifelé, és még két hatalmas hajót (egyikük panamai). Ha nyerek a lottón, tuti elmegyek egy európai hajóútra, és nem csak a Földközi tengeren, hanem egészen Izlandig. 
Szombaton irány Tibidabo (nagyon tetszik ez a név!). Sűrű napunk ígérkezett. Blue Tramoztunk, Funicularoztunk, megnéztük a Tibidabo tetején a katedrálist. Az alsó tempomban épp esküvő volt, így csak bekukkantottunk, de fent körbementünk. Kívülről jobban tetszett. 
Innét elgyalogoltunk a felszíni villanyosokhoz, kötelezően tujáztunk egyet, közben megnéztük a diagonal ide eső részeit, és persze a nagy, új, üvegkúp alakú Torre Agbart a Glorietnél. Színes, csillogós, de messziről és közelről is egy érdekesebb kidolgozású végbélkúpra emlékeztet. A helyiek más hasolnatot találtak neki, de szerintem ahhoz túl szabályosak a körvonalai :) 
A vasárnapot jól megterveztem, kezdtünk a Plaza Reial-on, ahol Vasárnaponként érem és egyéb gyűjtők piaca van. Ákost muszáj volt elvinnem, hiszen ismeretes mennyire előtörnek a gyűjtőhajlamai. Jelenleg numizmániás és kéregjegygyűjtő korszakában van. Bár a numizmániája visszafogottabb, mostanában a jegyekre gyúr inkább. Neki ott volt a kánaán, de szerintem mindenki számára érdekes. Láttunk Szaddam Husszein-es pénzt, meg ezerféle alakú indiai érméket. Még régi magyar aprópénzt is találtunk. Persze voltak ott nagyon értékes régi római és egyéb ásatásokból származó érmék is. Na meg sorozatok, stb.. bár erről nem nekem, a hozzá-nem-értőnek kéne írni. 
Elmentünk a római érméken felbuzdulva a Várostörténeti Múzeumba, ahol a régi római település romjait be lehet járni a picében, illetve az egész épületkomplexum és tér alatt, több szinten a különbőző korok ráépítményei is megnézhetők. Utána bóklásztunk kicsit, majd a Katedrális előtt belefutottunk a helyi tácosokba. Kint van egy zenekar a katedrális előtti lépcsőkön, fúvósok, ezek-azok, időnként rázendítenek. A zenére a téren kavargó tömeg leteszi cuccait, megradják egymás kezét és körtáncolnak. Speciálisan katalán, barcelonai tánc. A zene se túl átütő, a körtánc is amolyan körbecsoszogás, de így egyben a nagy téren a sok kör, a körök közepén a motyókkal, nagyon megkapó. 
Feltöltődve nekiindultunk a Triumph-hoz. Egyenes út nem nagyon vezetett oda, így épülő tereken, szűk utcákon, érdekes helyeken vágtunk át, aztán egyszerre csak kiértünk egy baromiszéles úthoz, ami igazából egy megemelt nagyon hosszú sétatér, egyik végén a Diadalívvel, a másik végén egy szoborral, mögötte parkkal. 
A Hard Rock Café hozta a szokásos formáját, Ákos mondta is, hogy betérve ide, nem igazán tudod hol vagy, akármelyik városban lehetsz. Kicsit mindenhol más, de valahogy mégis ugyanolyan. A relikvia-mustra se maradhatott el, de előbb jóllaktunk. Ákos bevágott egy fél sültcsirkét, én csak némi csirkemellet - de minden adag hatalmas volt. Aztán még a kötelező suvenir, vettem egy pólót. 
Hétfőn Boquera-ra mentünk először, élmény volt a piac, főleg a jégen kirakott (még élő) homárok, rákok, polipok, halak tömege, de a gyümölcsök, fűszerek, minden... Innét sétáltunk egyet a Barri Gotic-ban, majd Funicularral felmentünk a helyi Gellérthegyre, a Montjuic-re. Pechünk volt, ugyanis még nincs annyira szezon, hogy hétközben is járjon az itteni körbusz, így a Botanikus kertet kihagytuk. Inkább lementünk a Teleferic-hez, ami két tornyon keresztül átvisz a kikötő felett a strandra. Épp próbaüzemeztek délután háromig. Mi fél kettőkor értünk oda, így becsüccsentünk egy fagyira. Hát nem a fagyit fizettük meg végül, hanem a kilátást, de megérte. Életem legjobb sárgadinnyefagyiját ettem itt. 
A libegő árát megtekintve inkább busszal mentünk le, és véletlenül belebotlottunk a Catalunya melletti kis utcában a Casa Cortez nevű kisvendéglőbe, ahol megebédeltük a Teleferic árát. Jó csere volt. Gaspacho-t meg kell tanulnom csinálni, az egy isteni étel! Ja a menü Gaspacho, Lazac grillezett zöldséggel, és desszert volt. Még inni is járt hozzá. Ha legközelebb Barcelonában járok, tuti visszatérek ide enni egy finomat. Ja, és egy helyiek által látogatott hely, ahol udvariasak, de nem nagyon beszélnek idegen nyelvet... azért kedvesek voltak, és simán kommunikáltuk a szükséges dolgokat. 
Innét végigsétáltunk a Ramblán. Végignéztük az állatárusokat, szerintem nem kevés védett faj is volt (teknősök, lepkék, stb..), de igen nagy tárháza sorakozott végig az úton. Különféle madarak, kanárik, galambok, dísz és egyéb tyúkok, gyöngytyúkok, kislibák, stb... Rágcsálók, csincsilla, görény, törpenyuszi-hegyek, hörcsögök, csíkos pici mókusok. Halak, teknősök, iguánák... és persze különféle preparátumok is hatalmas lepkéktől a skorpióig. 
Utolsó nap kényelmesen reggeliztünk, majd még elmentünk a Mirador Colom-ból körbenézni mégegyszer. Nem semmi építmény, a csigalépcső helyére tették a liftet, ami igen szűk, speciálisan ide tervezhették, mert két ajtaja van a lépcsőkijáratoknak megfelelően eltolva. Ami ilyesztő picit, hogy csak és kizárólag a lifttel lehet le- és feljutni, tehát bármi van, ottragadhat az ember.