Utolsó frissítés: 2009-06-06

Rianna Szubjektív | Naplókám | Ham'Pló | Képeslap| Linkek, partnerek | E-mail

Mániás oldalak:

MultiMánia | UtazásMánia | ZooMánia | FotoMánia | VillamosMánia | RepülésMánia

UtazásMánia

Észak-indiai körutazás

 

Hírek, érdekességek

Saját élmények

Mások élményei

Utazásos honlapok

Hamster spéci témái


 

Dél-Afrika

Kanada

Marokkó

Szíria, Libanon

Egzotikus tájak

Kína 2003

Jordánia, Szíria, Libanon 2004

Baltikum és Skandinávia

Mont Blanc 2004

Umbria

Egyiptom 2005

Törökország 2004

Párizs

Szentföld 2007

Baltikum 2007

Közép-Spanyolország 2007

Balajti József

Észak-indiai körutazás


Egy utazási iroda szervezésében 2005. 02. 20. és 03. 03. között felkerestük az észak-indiai Aranyháromszöget, Delhi, Jaipur és Agra városait. Továbbá meglátogattuk Fatehpur Sikrit, Orchat, Khajurahot, Sarnathot, és Varanasit.

Az iroda címünkre megküldött egyik programja és nem utolsó sorban, az abban feltüntetett ára, a nejemnek megtetszett, így esett ez évi úti célunk éppen Indiára.

A februári budapesti télből az indiai tavaszba érkeztünk. Némi félelem és fenntartás volt bennem indulás előtt, de ezt később, a helyi emberek kedvessége és a csodálatos műemlékek látványa teljesen eloszlatta.


De kezdjük elölről. Egy késő esti indulás és másnap kora délután érkezés meghozta számomra életem legnagyobb élménysorozatát.
A szálloda elfoglalása után a környékkel ismerkedtünk. Közelünkben volt a Nehru Park. Delhiben a parkok üde színfoltok. Nyugalom és csend honol ezeken a helyeken. Itt is pihenő fiatalokkal, mókusokkal, zebuval (púpos tehén) és sok-sok virággal találkoztunk. De hamar elrepült a délután és másnap elkezdtünk ismerkedni Delhi nevezetességeivel.

Legelőszőr a Jama Masjid (Dzsama Maszdzsid) Nagymecsetbe látogattunk. Ez India legnagyobb mecsete, amely 1656-ban készült vörös homokkőből és fehér márványból. Homlokzatát egy hatalmas ivan uralja, amit két, egyenként öt boltíves szárny szegélyez. A tetején három kupola épült. Jellegzetesen nyitott terű mecset, mely csupán a két boltíves szárny és a mihráb felett fedett.

Természetesen a mecsetet kerítésfal veszi körül, ami ma már oszlopsorrá alakult át. Jó kilátás nyílik innen a Red Fortra, a Vörös Erődre is.

Városnézésünk következő állomása a Vörös Erőd volt. A mogul hatalom eme jelképét 1648-ban építették. Az Erőddel szemben kezdődik a Chandni Chalk, a bazársor. Belépve az erődbe, szembetűnik a Közmeghallgatások Csarnoka. Itt látható egy féldrágakövekkel berakott hátsó fal és egy magas emelvényen a trónt képező márványbaldachin áll. A csarnok jellegzetes elemei a sokkaréjos boltívek.
A Közmeghallgatások Csarnoka mögött magánépületek sorakoznak. A Gyöngy mecset, a hamam (a fürdő), a Magánkihallgatások Csarnoka, a császár magánrezidenciája és a szórakoztató csarnok. A Magánkihallgatások Csarnokában állt a világhírű Pávatrón, amit 1739-ben Nadir sah Perzsiába vitetett.

A Vörös erőd után ellátogattunk a Rajgath-hoz, Mahatma Gandi síremlékéhez. Itt hamvasztották el a nagy politikust.
Majd az India kapuhoz, amely az első világháborúban elesett indiai katonáknak állít emléket.


Delhitől 10 km-re található az Iszlám ásatások területe, ahol olyan látnivalók találhatók, mint a Kutáb Minár, a Kuvvat-ul-Islam mecset maradványa, az Iltutmis síremlék és Alai Minar. Az ásatási terület bejáratától egy furcsa, csonka torony fogadott bennünket, a 26 m-es Alai Minar. Eredetileg minaretnek készült és magasabbra tervezték, mint a Kutab Minar, de építője meghalt és a munkálatokat abbahagyták.

Hindusztán hetedik csodája, a 71 m magas Kutáb Minár, amely a Kuvvat-ul-Islam mecset minaretje. Ez az indiai afgán korszak egyik legkorábbi műemléke. Építését 1199-ben kezdték. Többször átépítették, hozzáépítettek, és végül a XIV. században fejezték be. Falát faragott Korán idézetek díszítik. Erre mondják azt, hogy ezt látni kell.

A Kutáb Minár lábánál van a Kuvvat-ul-Islam mecset, a legelső mecset, amit Indiában valaha építettek. Oszlopai és boltívei az iszlám és az iszlám előtti idők szobrászatának keverékét mutatja. A mecset a Vasoszlop miatt is világhírű. Az udvarán áll a több mint 7 m magas vasoszlop, melynek ötvözete a mai napig rejtély, hiszen az V. században felállított oszlop a mai napig nem rozsdásodik.

Órákat lehetne az ásatási területen bolyongani, hiszen annyi a látnivaló. Még megemlítem az 1235-ben emelt Iltutmis síremléket. A kupola nélküli épületet, nyolc csúcsos boltívvel építettek, melyeket geometriai minták díszítenek.


Ezzel be is fejeztük első delhii kirándulásunkat, melyet majd visszatérésünkkor fogunk folytatni.

Delhi után, Radzsasztán fővárosába, Jaipurba utaztunk. Nevét Jai Sing maharadzsától kapta, aki a várost 1727-ben alapította. Mivel nagy csillagász is volt, megépítette a Jantar Mantart, a csillagvizsgálót. Nagyméretű műszerekkel szerelte fel. Ezek között láthatjuk a 30 m magas napórát, a Sanra-t. A Jantar Mantart a City Palace, a maharadzsa városi palotája mellett kereshetjük fel.

A mai maharadzsa már nem gyakorolja hatalmát. Palotája egy részében lakik és mintegy 200 embernek ad munkát, akik a palotában található múzeumban, valamint a palota fenntartásában illetve őrzésében vesznek részt.

A múzeumban ritka kéziratokat, rajput és mogul festészeti alkotásokat és fegyvereket őriznek.

Jaipur egyik nevezetessége a Hava Mahal, a Szelek Palotája. Vörös homokkőből épült, öt emelet magas, kiugró ablakait áttört kőrácsok védik. Meglepően nincs mélysége, végeredményben csak az uralkodó hölgyeit takarta el az utca kíváncsi tekintetétől.

A város szélén meglátogattuk a Vízi Palotát, a maharadzsa nyári palotáját.

Néhány egyéni programot tuk-tukkal, motoros riksa bérlésével oldottunk meg. Ez az egyik legelterjedtebb utazási forma Indiában, amely olcsó (alkudható), gyors és megbízható. Gyakorlatilag cél taxi szerepét látja el. Ilyen motoros riksával látogattuk meg a Laxmi Narayan templomot is, amelyet a Birla család építtetett. A hófehér márványból, Visnu isten tiszteletére emelt hindu templom, a XX. század alkotása. Érdekes felfedezés volt, hogy külső oszlopainak faragásain felfedeztük úgy az ó-szövetség, mint az új-szövetség egy-egy kiemelkedő bibliai alakját. Ez is méltó bizonyítéka annak, hogy a hindu vallás elfogadó más vallások irányában is.

Jaipur mellett felkerestük az Amber erődöt is. Amber hat évszázadig volt Radzsasztán fővárosa és egyben a rádzsput birodalom központja. Magasan, egy tó felett emelkedik, ahová elefántháton mentünk fel. Különleges élmény volt számomra az elefántogolás. Négy fő, kettő-kettő egymásnak háttal ült fel az elefánt hátára erősített ülőalkalmatosságra, majd az elefánt a maga imbolygó, lassú mozgásával elindult az erődhöz vezető úton. Mint Indiában mindenhol, itt is árusok hada követte konvojunkat. Sőt alkalmi fényképészek is csattogtatták masinájukat. A kész felvételeket, amelyek között nagyon jók is akadtak, lefelé menet már kínálták is nekünk. Az amberi palota a mai napig hirdeti Radzsaszthán XVII. századi uralkodóiak nagyságát. Mint minden indiai palotában itt is megtalálható a Közmeghallgatások és Magánmeghallgatások csarnoka, magánlakosztályok, a feleségek lakásai, stb. Nagyon szép a palota Ganésa Kapuja. Itt van a világ talán legszebb Tükör Palotája is. Több tízezer tükör borítja a falak felületét.

Az idő szalad és másnap továbbmegyünk Agra felé, de előtte 38 km-re megálltunk Fatehpur Szikriben a halott városban. Fatehpur Szikri 1583-ban még Londonnál nagyobb és jelentősebb város volt. Vízhiány miatt a várost sajnos csak rövid ideig használták. A mogul birodalom egykori fővárosa ma szabadtéri múzeumként műdödik. Az épületek nagyon szép állapotban maradtak fenn. A királyi épületek a város központi helyén találhatók. Itt is a hatalmas nyilvános csarnokok váltakoznak a pompás magánpalotákkal. Mivel Fatehpur Szikrit szent fővárosnak szánták az megtestesítette a császári építészet ideálját.

A város legnagyobb épülete a Dzsámi Maszdzsid, az 1575 körül épített szászári mecset. A mecseten belül található Szális Csiszti sejk díszes sírja.

A XVI, századi sejk megáldott a gyermektelen Akbart, akinek hamarosan fiú gyermeke született. A császár fiát a szent ember iránti tiszteletből Szálimnak nevezte. Ez a Szálim később Dzsehangir néven lépett a trónra, aki a későbbi Sah Dzsahán (a Tadzs Mahál megálmodója és megvalósítója) apja volt.

A sírt nagyon szép áttört makranai márványpavilonban helyezték el. Minden évben gyermektelen asszonyok ezrei jönnek a mohamedán szent sírjához áldásért imádkozni.


Agra vár minket, így folytatjuk utunkat, ahol többek között a "szerelem emlékműve" a Tadzs Mahal is látható. Naplementekor érkeztünk, így a szálloda elfoglalása után elmentünk egy olyan helyre, ahonnan szép kilátás nyílt a síremlékre, de sajnos a naplemente elég felhős volt, tehát nem láthattuk a különböző színekben pompázó épületet. Ezt másnap egy tuk-tukos kirándulással bepótoltuk.

A következő napot Agrában töltöttük és Agra két fő nevezetességét látogattuk meg, a Tadzs Mahalt és az agrai Red Fortot, a Vörös Erődöt.
Izgalommal telve vártuk, hogy megláthassuk az India jelképévé vált Tadzs Mahalt. Az izgalmat fokozta, hogy két kapun keresztül lehetett belépni a belső udvarba. Az első kapunál nagyon komoly biztonsági ellenőrzésnek vetettek alá minket. A közbülső udvarban mókusok szaladgáltak és papagájok repdestek, akár egy mese bevezetőjében. De minden "akadályon" túljutva beléphettünk a Tadzs Mahal belső udvarába, ahol elénk tárult ez a gyönyörű emlékmű. A XVII. század elején élt Sah Dzsahán császár építette szeretett felesége, Mumtáz Mahal halálakor.

Az asszony tizennégy gyermeket szült az uralkodónak, de az utolsó szülésbe belehalt. A monda szerint ekkor azt kérte férjétől, hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi. A császár mindkét kérésnek eleget tett. Az emlékmű húsz évig épült és húsz ezer munkás dolgozott rajta. A márványborítást drága- és féldrágakövek díszítik. Maga a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik. A császár tervét, hogy a Dzsama folyó másik oldalára felépíti saját síremlékét, a Tadzs Mahal mását fekete márványból - fiai meghiusították. A Tadzs Mahal két oldalán egymáshoz hasonló épület áll. Az egyik egy mecset, a másik egy vendégház. A Tadzs Mahaltól nagyon jó a kilátás a Red Fortra, a Vörös Erődre, arra a helyre, ahol a császár egyik fia és egyben utóda tartotta fogva.

Agra másik nevezetessége a Red Fort, a Vörös Erőd. Itt látható a mogul birodalom története kőben. A félelmetes rozsdavörös falakat Akbar emeltette, a csillogó fehér palotákat Sáhdzsahán építette. Természetesen itt is megtalálható a Nyilvános kihallgatások csarnoka, a magánkihallgatások csarnoka, egy magánmecset és a magánlakosztályok. Az Agrai Erődben a legnagyobb magánlakosztály a Dzsahangir palotája. Sáhdzsahán palotája ennek, átépített északi részében, található. Innen nagyon szép kilátás nyílik a Tadzs Mahalra. Ide száműzték fiai a császárt, és innen nézhette felesége síremlékét. A Khás Mahalban, a magánpalotában áll a Sis Mahal, a Tükör-palota, 1637-ből. Fénykorában a mennyezetet és a falakat apró tükrök borították, amelyek megtörték a rájuk eső fénysugarakat.

Ezt követően látogattunk el, az Itimad-ud Daula síremlékéhez. Arányai csodálatosak. Csaknem egész felületét féldrágakő mozaik díszíti. A sír a Tadzs Mahal előfutára volt, mivel ez az első mogul épület, amelyet teljes egészében fehér márványból építettek.

Fárasztó, de gyönyörű napunk volt. Az időjárásunk végig remek volt. Itt már elértük a 26 fokot is, mely Varanasiban hág a tetőfokára, 30 fokra.

A nyolcadik napon vonatra szálltunk. Bevallom, fenntartásaink voltak a belföldi utazással kapcsolatban, de itt is felesleges volt a félelmünk. Tisztaság, kényelem várta a társaságot és útközben forró teát, ásványvizet és kekszet szolgáltak fel. A bőröndjeinket külön poggyászkocsiba helyezték. Jhansiba érkezett a vonat és onnan autóbusszal folytattuk utunkat. Célunk Khajuraho városa volt, de előtte megálltunk Orcha városában. Rövid pihenőnk alatt megtekintettük a királyi palotát, egy négyszáz éves templomot és a királyi temetkezési helyeket. A palota, mely két palotát is magában foglal, csak egy napra vette igénybe a király. Sajnos eléggé lepusztult állapotban van, de így is érezhető, hogy milyen lehetett fénykorában. A kirándulás végén egy kis sétát tettünk a Betwa folyó partján, ahol fürdőző és tisztálkodó indiaiakkal találkoztunk.


Időnk fogytán, irány Khajuraho, a templomok városa.

950 és 1050 között, Csandélla királyok uralkodása alatt, nyolcvanöt templomot építettek itt fel és nem csak felépítették, hanem szinte minden felületét szobrokkal és faragványokkal díszítették. A Csandélla dinasztiáról nem sokat tudunk, amilyen hirtelen feltűntek, olyan gyorsan távoztak is a történelem színpadáról. Jelenleg a templomok száma 22. A britek fedezték fel a dzsungelben, 1840-ben. A helyreállítás a XX. században kezdődött. A templomok, amelyek hosszúsága sehol nem éri el a 30 métert: Nyugati, Keleti és Déli csoportra osztják. A Nyugati csoport területén lényegesen több templom található, de feltétlenül érdemes felkeresni a Keleti csoport templomait.

A templomok nyílt területen szóródnak szét, falak nem veszik körül őket. Emelvényeken állnak és ezeket gyakran négy kis saroktemplom szegélyezi. A díszítések bősége hihetetlen, a templomot szobrászati alkotássá avatja: körmenetek, harcosok, istenek és híveik, erotikus jelenetek, stb. A templomok egy része olyan erotikus szobrokkal van díszitve, melyek rendkívül magas művészi színvonalon ábrázolják az emberi testet és a szexualitást.

A Keleti csoportban három hindu templom és három dzsaina szentély látogatható. Javasoljuk az idelátogatóknak, hogy a szinte levakarhatatlan árusoktól nyugodtan vegyenek képes ismertetőt (ottlétünkkor három fajtát is kínáltak) mert sokkal egyszerűbb lesz a templomok közötti eligazodás és a későbbi visszaemlékezés. A kiadványok feleannyiba sem kerülnek, mint nyugat-európai társaik és nagyon szépek. Déli csoportban csak két templom található, de ezek megközelítése nehézkes.

Khajuraho mindenkire mély benyomást gyakorolt. Fél napot töltöttünk itt, de még maradtunk volna.


Varanasi felé, mely a legdélibb városunk volt Indiában, megálltunk Sarnathba, ahol Buddha első prédikációját tartotta.

Sajnos már lement a nap, amikor megérkeztünk a buddhista világ központjába, Sarnathba. Az ásatási területen még most is folynak munkálatok. Ottlétünkkor a Nagy Sztupa körül ceyloni buddhisták imádkoztak. A Sztupa falán geometrikus minták láthatók, valamint aranyfüst fóliák, amit a hívek ragasztanak oda. Természetesen több sztupa és működő templom is található a városkában.

Utazásunk utolsó, Delhibe történő visszatérésünk előtti, városa Varanasi ill. régebbi nevén Benares volt. A hindu vallás fővárosa a történelem hajnala óta. Senki nem tudja, hogy Varanasi valójában milyen régi. Amikor Buddha a városba jött (Kr. E. 500 körül), már akkor is régi település volt. Egyidős Babilonnal vagy Thébával. Minden hívő hindu vágya, hogy legalább egyszer az életében ellátogasson Varanasiba és öreg korában ott haljon meg. A hindu vallás szerint a szent folyóba merült, bűneitől megtisztult hívő, halála után, a reinkarnációk sorozatát átlépve, egyenesen kerülhet a Mennyországba. A város ezért évente zarándokok millióit fogadja, sokuk számára innen már nincs is visszaút.

Kora reggel elindultunk a szállodából, hogy csónakokra szálljunk a Gangeszen és a napfelkelte ott érjen minket. A hajóval egy nagy kört írtunk le, megnéztük a Szent Folyónál fürdőző, imádkozó, tisztulni vágyó embereket. Több mint öt kilométer hosszan lépcsők, gathok vezetnek le a parton a szent folyóhoz. Az út vége felé elhaladtunk a halottégető gathnál, a Marikarnikánál is. Akkor már csak parazsat láttunk. Feltűnt viszont, hogy oda hordják a hatalmas fatörzseket, míg otthon tehénlepénnyel főznek és fűtenek. Ott és kizárólag csak ott, tilos a fényképezés.

Maga a város kis utcák és sikátorok szinte áttekinthetetlen labirintusa, amely nem kevesebb, mint kétezer templomot és szentélyt rejt. Sétánk közben is egymást érték a kis szentélyek és persze az elmaradhatatlan árusok. Elsétáltunk az Arany Templomhoz is, ahová kizárólag hinduk léphetnek be. Kupoláját aranylemezek borítják.

Végezetül megnéztük a Durga szentélyét, vagy becenevén "Majom templomot".

Különleges élményt jelentett számunkra Varanasi.


Délután repülőgépre szálltunk és visszatértünk Delhibe. Mivel utolsó napunk teljes egészében szabad volt, így ismét tuk-tukot bérelve elkezdtük magán-városnézésünket. Igazán nem értettük, hogy ezeket, a látnivalókat a program miért hagyta ki, ill. falkultívan is csak egy részét mutatták meg.

Először Szafdar Dzsang síremlékét tekintettük meg. Ő egy nagyvezíre volt egy késői mogul uralkodónak. Ez volt az utolsó mogul épület, ami Delhiben emeltek. Folytattuk utunkat a tuk-tukkal és a következő állomásunk Humayun császár síremléke volt. A sírt a XVI. században emelték, melyet nagy kertek öveznek. A síremlékhez is több parkon, kerten, kapun keresztül lehetett csak eljutni. A környező kertekben is számos sírt és mecsetet látogattunk meg. A tuk-tuk pedig nyugodtan várt, hiszen délelőttre kibéreltük.

Eléggé a város szélén felkerestük a Lótusz templomot. Ez a templom már a repülőgépről is látható. Ez korunk építészete és néhány részletben, egy kicsit hasonlít a Sidney-i Opera épületéhez. Nemrégen láttunk egy rövidfilmet a templom építéséről, melyből kiderült, hogy az építésze iráni volt. A munkákat főleg kézi erővel végezték és a márványborítást Olaszországból importálták. Alakja lótusz virágot formáz, amely a hindu kedvelt virága, hiszen a Mahábharáta eposz szerint- Brahma a teremtő, Visnu isten köldökéből kinövő lótuszból lép elő. A templom lenyűgöző.

Visszatérve a városközpont felé meglátogattuk a Purana Kila erődöt. Az erődön belül láttuk Sér sah mecsetjét, valamint a Sér Mandalt, Humayun császár könyvtárát. Itt csúszott meg a császár a meredek lépcsőkön és halálosan megsérült.

Tuk-tukkolásunkat a Nemzeti Múzeumnál fejeztük be. A múzeumot kicsinek találtuk ahhoz képest, hogy India fővárosának múzeuma. A bemutatott tárgyak szépek és igen régiek. Erre a napra még két műemléket szándékoztunk megtekinteni. Az egyik egy 1938-ban épített Laksmi Narayan templom, a másik egy szikh templom volt. Ezek a hithű India modern építészetének alkotásai.

Legutolsó félnapunkat a Lodi Gardenben töltöttük, amely Delhiben a nyugalom és béke szigete. A hatalmas parkban különleges fák, növények és állatok között sétálhattunk. Itt több gyönyörű síremlék is látható. A parkban egyéni és csoportos joga gyakorlatokat végző helyi lakosokat is megfigyelhettünk. Észak-Indiában a műemlékeket is magukba foglaló parkok tiszták, rendezett, koldusoktól és árusoktól mentesek.

Delhinek ez a gyönyörű parkja indiai utunk méltó befejezése volt. A műemlékeket is magukba foglaló parkok tiszták és rendezettek, árusoktól és koldusoktól mentesek voltak egész Észak-India szerte.

Délután charter repülőgépünkre szálltunk és éjfélkor már itthon is voltunk. Mindkettőnk számára felejthetetlen, életre szóló élményt jelentett India.

Balajti József

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételei



A lap tetejére

Fotóalbum

Balajti Józsefné felvételei

 

© Üzenet | Bannerek | Médiaajánlat | Impresszum

© 2002-2004 Rianna — Minden jog fenntartva.

FLS